Fekete-Győr András, mint lehetséges alternatíva?

      Fekete-Győr Andrásnak, a Momentum Mozgalom elnökének sem politikusi, sem pedig médiaközeli múltja nincs, így teljesen megalapozott és reális politikusi portrét alkotni róla csak a későbbiekben lehet. Én viszont megelőlegezek egyet az eddigi médiaszereplései alapján. Nagyrészt egy Index portrécikkre támaszkodok és építek, ugyanis csak itt találtam róla jelentősebb mennyiségű tényszerű információt. A többi forrásom az online magyar médiában róla és a Momentum Mozgalomról megjelent anyagok voltak. Információgyűjtés során előnyben részesítettem a következő hírportálokat, mert hitelesebbnek és megalapozottabbnak vélem, mint a többi jelenlévőt: Index, 444, MNO, HVG, 24.hu, Kettős Mérce (blog), Magyar Narancs.

Kevésbé ismerhetjük őt, csekély, de mégis jelentős a tevékenysége, amelyet ilyen rövid idő alatt véghezvitt.  Egyes hírportálok, amelyek még esetleg a személyével is foglalkoznak, vagy nem állítanak róla semmit, vagy megalapozatlan hasonlítgatásokat, benyomásokat hangoztatnak és érzelmi, illetőleg ideológiai alapú megjegyzéseket tesznek.

Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom alapítója és vezetője figyelemre méltó teljesítményével bukkant fel a magyarországi médiában. Sikerült meghátrálásra kényszerítenie az Orbán-kormányt (olimpiaellenes népszavazás), kampányaik is nagy sajtóvisszhangot kaptak az ellenzéki sajtóban, ugyanakkor több tízezer embert mozgósított a május elsejei Európa-párti tüntetésük.

Lelkes, optimista és tehetséges fiatalnak tűnik, aki azért jött haza külföldről, hogy pártot alapítson, amellyel alternatívát nyújt a kormánnyal és az ellenzékkel szemben, ugyanis nívótlannak és vállalhatatlannak tartja azt. Tevékenységeit és a magyarországi politikai viszályokat követve szimpatikusnak tűntek az akciói, de kissé szkeptikus voltam vele kapcsolatban. Kezdetben még magyarázatok nélkül, de mostanra már kialakult egy kezdetleges véleményem. Igazából nem is a személye érdekelt, hanem az, hogy egy 28 éves tapasztalatlan, de amúgy tehetséges fiatal, a hasonló korú y generációs pártjával képes megállítani a kormány már-már minősíthetetlen tevékenységét és politikáját? Vagy legalább ellensúlyt képezhet? Az már csak utópisztikus kérdés, hogy képes leváltani is? Mire elég a Momentum tevékenysége?

A Momentum Mozgalom vízióin és tevékenységein keresztül próbáltam FGYA politikai profilját felépíteni, viszont néha összemosva egy entitásként említem a kettőt. Ez azért van, mert még annyira nem tudjuk körvonalazni őt, leginkább a pártot képviselve jelenik meg a médiában. Semleges viszonyulásomból eredendően igyekszem az írásom vezetővonalát is ugyanígy kezelni, de mégis elkerülhetetlen, hogy az értelmezéseim, következtetéseim, illetve a gondolataim által szubjektívvé váljon.

Fekete-Győr András 1989-ben született Sólymáron, ugyanitt járt két tannyelvű (német-angol) általános iskolába. A családjáról csak annyit lehet tudni (eddig), hogy jómódban éltek és édesapja 1993 óta dolgozott az Országos Betétbiztosítási Alapnál (OBA) ügyvezetőigazgató-helyettesként, 2010 júniusától már ő az alap megbízott, majd kinevezett ügyvezető igazgató.

FGYA szeretett sportolni, általánosban több csapatban focizott, úszni és röplabdázni is járt. Nem állt le a nyelvtanulással később sem, már középiskolás korában több hónapos külföldi nyelvtanfolyamokon vett részt. Az angol és a német mellett franciául is beszél alapszinten.  Gimnáziumi évei alatt basszusgitározott egy iskolai zenekarban.

A nyelvek mellett szerette a történelmet, az irodalmat és a színjátszás is érdekelte, viszont mégis az ELTE jogi karán tanult tovább. Pályaválasztása a családi hagyományoknak – néhány ügyvéd és jogászprofesszor rokona van – és a színészi kvalitásainak tudható be. Az egyetemen aktív diák volt, részt vett perbeszédversenyeken, majd később ügyességének köszönhetően hongkongi és bécsi nemzetközi versenyeken érvelt jogi kérdésekben. A korábbi iskolai színjátszókörök mellett kiváló alkalom volt ez is arra, hogy a szónoki képességeit magasabb szintre emelje, és esetlegesen a jövőben kamatoztassa. Erasmus-ösztöndíjjal is tanult egy évet Heidelbergben, a Ruprecht-Karls Egyetem jogi karán.  Később felvették Magyarországon pár hónapra egy neves ügyvédi irodába (Nagy és Trócsányi) gyakorlatozni, viszont a továbbiakban már nem szeretett volna ügyvédként, illetve jogtanácsosként tevékenykedni, így a következő szakmai gyakorlata már a párizsi Nemzetközi Kereskedelmi Kamaránál (ICC) volt, amit követett a követelésrendező pozíció a General Electric budapesti multinacionális vállalat.

Jogi diplomáját még meg sem kapta 2014-ben – csak egy évvel később –, de már egy olyan új generációs politikai közösségen, esetlegesen párton gondolkodott, amely alternatívát nyújt a magyarországi kormánnyal és az ellenzékkel szemben. Teljesen semleges, pártokhoz nem tartozó embereket képzelt el a közösségében, akik újra tudják definiálni a politikus fogalmát és a közösség ügyeiért felelősséget vállalnak, ugyanakkor racionálisan gondolkodnak és a vitázó politikai kultúrát részesítik előnyben. A Momentum Mozgalom előzményének tekinti az értelmiségi baráti társaságukban lezajló többszöri beszélgetéseiket. Innen kezdődően már tudatosabban szervezték a saját politikai közösségüket, előadásokat és nyári táborokat szerveztek, majd 2015-ben döntötték el, hogy egyesületként fognak fellépni és tevékenykedni a továbbiakban. FGYA ebben az évben Brüsszelbe ment az Európai Parlament Jogi Ügyek Bizottságához tapasztalatot szerezni, majd Bundestag-ösztöndíjjal Berlinbe utazott, ahol Hans-Peter Friedrich EU-politikáért felelős CDU–CSU frakcióvezető-helyettesnél gyakorlatozott. Ez az időszak hasznos volt számára, itt látta, hogy a hosszú távú gondolkodásra és kompromisszumra törekvő politika milyen jól tud működni, szemben a napi érdekek által vezérelttel.

Országosan csak később vált ismertté – 2017 februárjában – amikor még egyesületként a 2024. évi nyári olimpiai játékok Budapesten történő megrendezését ellenző népszavazást kezdeményezték. Ekkor 266 151 érvényes aláírást nyűjtöttek, amellyel visszavonták az olimpia megrendezésére szóló pályázatot. A NOlimpia-kampány sikere a Momentum Mozgalom akcióinak a szervezettségében rejlett, ugyanakkor a sok támogató aktivistájuk is jelentősen hozzájárult ehhez. Ezt követően március 4-én párttá is alakultak és tovább mozgósítják a társadalmat, többek között az „Állítsuk meg Orbánt és Moszkvát!”-, az „Indítsuk be Magyarországot!”-kampányukkal és a május elsejei „Európához tartozunk!” jelmondatú tüntetéssel. A következő népszavazási kezdeményezéseiket is szervezik: a CEU ügyében az eredeti állapotot szeretnék visszaállítani, míg a kormány és az ellenzék iránti felháborodottságukból eredendően el akarják érni, hogy ne lehessen kettőnél többször senkit miniszterelnökké választani.

FGYA a nem ideológiák által uralt német politikára irányadóként tekint és nem személyekben, hanem rendszerekben gondolkodik. A beszédeiből, interjúiból is hiányolom a konkrétumokat, a részletezéseket. Ugyanez jellemző pl. a Hír TV-s stúdióbeszélgetéseire is, mindenhol szinte ugyanazokat mondja, ugyanolyan felszínességgel és részletnélküliséggel. Ha érvek és levezetések nélkül – főleg általánosításokkal –  jelentenek ki valamit a politikusok, akkor az számomra kicsit semmitmondóvá válik, ugyanis ez nem ad garanciát, nem támasztja  alá, nem biztosítja a hitelességet, bármennyire is egyetértek  velük. 

Orbán Viktor nívótlan és szabadságellenes kormányzása undort és sok ellenszenvet szült a lakósság körében. FGYA, a Momentum Mozgalom élén optimistán és lelkesen – mint minden kezdő politikus – áll ki a jó ügyek mellett, be akarja fejezni a rendszerváltást is. Sokan nevezik idealistának, naívnak, még a meleglobbi emberének is titulálták, viszont szerintem ezzel nincs gond, még ha ilyen is. (Bár a fejlett országok utolérésének momentumos célja tényleg naivitásra vall. ) Legyen lelkes, legyen naív (majd több tapasztalat után nem lesz az), küzdjön elkötelezetten az Orbán-rezsim ellen, de hagyjon fel a népszerűségi rátájának/rátájuknak a növekedését elősegítő akciókkal. Természetesen kell ez is, de amíg nincs megfelelő tartalommal megtöltve, addig megkérdőjeleződik az az alternatíva is, amit tényleg nyújtani szeretnének.

Az „előre gondolkodó”, „hosszú távra tervező” és „tartós megoldásokat kereső” frissen alakult párthoz jól illeszkedik az országjáró-, probléma, megoldásfeltérképező- és válaszkereső-körútjuk. Még jobban passzol ehhez a sehová sem tartozásuk, a hatásos retorika és taktikázások mögötti semmit nem mondásuk.

Kasztner Rezső-ügy

1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. Erről a korszakról több ezer tanulmány, könyv, dokumentumkötet és visszaemlékezés született. 

Észak-Erdélyben a zsidó közösség szenvedte el a háború alatt a legnagyobb károkat, és mégis oly kevés említést kapnak a szakirodalmakban és emlékiratokban. Többségük munkaszolgálat vagy a deportálások során halt meg, vagyonukat közigazgatási-katonai szervek, a lakosság és a területen átvonuló harcoló csapatok hurcolták el. A holokauszt előtti becslések 200 000 erdélyben élő zsidóról számolnak be, míg a holokauszt erdélyi áldozatainak számát kb. 120 000-re teszik.

A háború után sikerült a zsidóknak újjászervezni közösségüket Kolozsváron. Megalakították a Demokratikus Zsidó Népközösséget 1944. október 20-án, céljuk a jogi és szociális problémák orvoslása volt. 1944. december 2.-án a Városi Tisztogató Bizottság – amelyet minden intézmény és szervezet létrehozott a fasiszta, profasiszta és antidemokratikus magatartás kivizsgálására, és kisebb szintű büntetések megszabására – megkezdte működését.

A zsidóüldözés végrehajtóinak felelősségre vonása nem csak a gettóperekben zajlott, hanem népbírósági és tömegperek is voltak. Tibori Szabó Zoltán tanulmánya szerint a zsidók nem voltak megelégedve a népbíróság ítéleteivel.

A Kasztner-csoportról – akik arra bíztatták a népet, hogy a hatóságokkal együttműködjenek, közben ők elmenekültek – komoly viták folytak már 1945-ben, és még ma is vitatott téma. Írásomban Kasztner Rezsőt, a Budapesti Segélyező és Mentőbizottság tagját mutatom be, ugyanakkor a „mentő-akciójának” körülményeit tárgyalom. Előljáróban annyit kell tudni róla, hogy 1684 erdélyi zsidót (ebből 388 kolozsvárit) mentett meg a deportálásoktól és a kivégzéstől. Akciója úgy sikerült, hogy tárgyalnia és alkudoznia kellett az SS helyi vezetőivel, majd megvásárolta a zsidókat és egy vonatot is, amellyel később elszállítatta őket Svájcba. 

A vélemények megoszlanak Kesztner akcióját illetően, egyesek hősként tekintenek rá, míg mások szerint csak egy gonosztevő, kollaboráns volt, aki feláldozta a zsidó tömegeket, hogy keveseket védelmezhessen.

A magyar holokauszt történetével kapcsolatban máig vitatott Kasztner Rezső 1945-1946-ban keletkezett jelentése forrásként való használatra. Molnár Judit egy tanulmányában beszámol Kasztner fő tárgyalópartnereiről „német vonalon”: Adolf Eichmann, Dieter Wisliceny, Kurt Becher. Ugyanakkor Ungár Lili, Kasztner titkárnője lejegyezte főnöke beszámolóit, viszont mindössze néhány napról maradt feljegyzés.

Egyes zsidókat mentesítettek az általános zsidóellenes intézkedések hatálya alól az 1930-as évek végén. Így ezek privilegizáltakká váltak, nem kellett viseljék a sárga csillagot és felmentették őket az üldözések és zaklatások alól. Sokan ezek közül kihasználták a helyzetüket és igyekeztek segíteni sorstársaikon. Ilyen volt pl. Komoly Ottó és Kasztner Rezső is. Kasztner de facto mentességet élvezett, ugyanis tárgyalt az SS- el. Ugyanakkor az SS mentességi igazolványt is adott ki, ami nagyobb mozgásszabadsággal járt. Ilyent zsidó vezetők, legfőképpen a Zsidó Tanácshoz tartozók kaptak. A szakirodalom arról is ír, hogy ez egy taktikai húzás volt a nácik részéről, annak érdekében, hogy hatékonyabban zajlódjon a zsidóellenes program.

A Mentőbizotttság 1943 januárjában jött létre azért, hogy a német megszállás alatt lévő országok üldözött zsidóinak segítsen. Több hasonló szervezettel, vezetővel közreműködött. A magyarországi német megszállást már 5 nappal azelőtt tudták, tehát elég széles kapcsolatrendszerük lehetett. Viszont nem volt teljesen felhőtlen a viszonyuk minden cionista párttal és egyéb szervezetekkel. A budapesti Mentőbizottság hatékony működésének rovására mentek a politikai különbözőségekből származó konfliktusok, illetve a személyes ellentétek.

1944 elején Komoly Ottó volt az elnöke, míg Kasztner Rezső ügyvezetőként tevékenykedett. Az első tevékenységük a zsidómentést illetően a munkamegosztás kialakítása volt. Kasztner és Brand Hansi feladata a kapcsolatfelvétel volt a megszállókkal, amelyhez később Biss Andor is csatlakozott.

Kasztner 1906-ban született Kolozsváron, ügyvédnek és újságírónak tanult, 15 évig (1925-40) az Új Kelet6 újságnál dolgozott. 1940 után Budapestre költözött, majd felpezsdítette ott a cionista mozgalmat.
Lelkes cionista, idealista és opportunista politikus volt, míg korlátlan politikai becsvágyával és kissé bohém életstílusával számos odaadó barátot szerzett, de sok ellenséget is. Diktátori hajlamával és féltékeny természetével Kasztner oktalan módon kisajátította magának az SS-el való tárgyalás jogát. A magyar zsidóság vezetőségével csak akkor lépett kapcsolatba, amikor szüksége volt anyagi támogatásukra. Barátja, Brand szerint „a valóságtól elrugaszkodott, sznob intellektuel prototípusát” látták benne. Nem volt erős jelleme, viszont éles analitikus gondolkodónak tartották.

1941-től menekültügyekkel foglalkoztak, majd az első kapcsolatfelvételre az SS-el két nappal a megszállás után került sor. Kasztner és munkatársai Schmidt és Winninger útján felvették a kapcsolatot Wislicenyvel. Gazdasági alapon tárgyaltak a Sonderkommando vezetőivel a zsidóellenes rendelkezések enyhítéséről. Ez különösen jól jött a Sonderkommandonak, ugyanis ebben is látták az alkalmat a programjuk zavatalan megvalósítására és a zsidók anyagi erőforrásaik kiaknázására. Ugyanakkor többre értékelték a németek a cionisták nemzetközi kapcsolatait és devizaforrásait, mint a Tanács lehetőségeit. A tárgyalásuk sikeres volt április 5-én is, védettségi bizonyítványt kaptak az SS-től. Majd a harmadik tárgyaláson (április 21.) átadta Kasztner Krumeynak és Hunschénak a második 2,5 millió pengős részletet. Fejenként 100 000 pengőt kértek további 100 zsidó kivándorlásáért. Az Adolf Eichmannal és Kurt Bevherrel való tárgyalásait is sikerek követték, viszont ő sokkal több zsidót szeretett volna kimenekíteni. 
Kasztner az SS-szel folytatott tárgyalásai nyomán engedélyt kapott arra is, hogy 388 zsidót kiválasszon a gettóból, és június 10-én különvonaton Budapestre vigye őket. Ott egy táborban helyezték el őket. SS őrszemből álló őrség vigyázott arra, hogy ne történjenek visszaélések. Innen utazott el 1944. június 30-án az 1684 főből álló Kasztner-csoport, s érkezett végül, Bergen-Belsenen át, Svájcba. A Kasztner-vonaton hat szerelvény utasai menekültek meg, akiket a bergen-belseni kényszertartózkodás után két részletben szállítottak Svájcba.

Kasztner önmagának és a Budapesti Mentőbizottságnak tulajdonítja azt is, hogy 16-18 ezer zsidót nem Auschwitzba szállítottak, hanem Strasshofban dolgoztatták.

A Kasztner-ügyet 1945. február 26-án tárgyalták először Kolozsváron. A gyűlés témaköre a Svájcba menekítettek hazaszállítása, majd ezek közül 450 zsidó vagyonának áttérítése volt a meghurcoltak részére. Az elkobzás részlegesen meg is történt, sőt a Kasztner-csoport tagjait háborús bűnösöknek tekintették. Majd később, 1946-ban a DZSN Tisztogató Bizottság fő feladata a svájci csoport tagjainak, azaz a „zsidóság egyes áruló vezetőinek” tevékenységének átvizsgálása volt. A Bizottság néhány olyan brosúra kiadása után, amely a Svájcba menekült zsidó vezetők árulásával és a holokauszt borzalmaival foglalkozott, elvesztette lelkesedését, majd megszűnt.

A háború után Kasztner Palesztinában telepedett le. Az 1950-es években Izraelben egy személye és 1944-es tevékenysége körül kialakult vita becsületsértési perhez vezetett, melyben a bíró a kérdések nagy részében Kasztner ellenfelének adott igazat. 1954. január 1-én Kasztner Rezső rágalmazási pert indított Malkiel Grünwald ellen, aki a németekkel való együttműködéssel vádolta meg őt. Majd június 22-én a jeruzsálemi kerületi bíróság Kasztner Rezső számára elmarasztaló ítéletet hozott. „Kasztner eladta a lelkét az ördögnek” mondta a bíróság tanácselnöke, Benjamin Halevi. A perbe belpolitikai és kormányügyek is szövődtek. Végül 1957 március 4-én agyonlőtték Tel-Avivban. Egy évvel később az izraeli legfelsőbb bíróság 3:1:1 arányban felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét, és mentesítette Kasztner Rezsőt az együttműködés vádja alól.

Elveszett szavak

Keresd az odaillő szót!

A rocksztár politikus, akit mindenki imád

Kanada miniszterelnökét, Justin Trudeau-ról beszélek. Az ok, amiért teszem, igen egyszerű: azt vallom, hogy a nyilvánosságban szükségünk van olyan emberekre, akik példát mutatnak és inspirálnak másokat arra, hogy az életüket pozitív irányba billentsék. A politikusoknak nem szabadna visszaélniük azzal a befolyással és helyzettel, amiben ők vannak. Itthon megfigyeltem azt - különösen az idősebb korosztálynál -, hogy amikor egy politikusi beszédet hallgatnak, akkor legtöbbször csak legyintenek azon, amiket mond, azzal nyugtázván az egészet, hogy úgysem igaz, amiről beszél vagy nem fogja beváltani az adott ígéretét. Ezek a feltevések sokszor jogosak, de amire próbálok rávilágítani az, hogy ez a negatív hozzáállás a fiatalokat is eléri, magamon is észrevettem, hogy általában úgy állok hozzá a politikusok megnyilatkozásaihoz, hogy annak fele csak üres mellébeszélés és szépen hangzó közhely. Ha szimpatizálni kell valakivel, akkor én mindig is a fiatalabb politikusokhoz éreztem magam közelebb, mert úgy gondolom, nekik kellene reprezentálni minket, a fiatalságot, éppen ezért mindig felkapom a fejem, ha egy rendezvényen felszólal egy fiatal politikus, hogy „Na, most, majd végre, hallani fogok valami érdekeset is.” De ez a hatás valamiért mindig elmarad. A beszédek körülbelül ilyen szinten mozognak: „Annyira örülök, hogy ennyien eljöttetek és képviselitek a fiatalságot, az erőt, ami bennetek van, hogy egy jobb országot tudjunk létrehozni, együtt.” Tehát, nem érzem, hogy valaki hallatná az én hangomat is, abból a sokat emlegetett közösségi erőből nem sokat érzékelni.

Forrás: mashable.com

Justin Trudeau volt ezidáig az egyetlen olyan politikus, akire ténylegesen kíváncsi voltam, és az egész megjelenése és személyisége felkeltette az érdeklődésemet. Talán azért is, mert olyan normák szerint éli az életét és vezeti Kanadát, ahogy azt én elképzelném vagy elvárnám egy politikustól. Benne ténylegesen megvan az a fiatalság és erő, amiről mások csak beszélni tudnak. Kanadában úgy is referálnak rá, mint a „rocksztár politikus” vagy „man of the people”. Ezek a kijelentések szerintem sokat elárulnak arról, hogy Trudeau milyen személyiség. A fiatalok szimpatizálnak vele, már csak azért is, mert aktív a közösségi médiában, közvetlen és rendszeresen látni, hogy a szimpatizánsaival önfeledten fotózkodik, egyszóval: modern és lendületes. Nem az a mérvadó, hogy sokat Facebook-ozik vagy Twitter-ezik, hanem az, hogy pontosan ismeri azokat az eszközöket, amelyeken keresztül a fiatalokat el lehet érni, és az a fajta önfeledt nyitottság, amivel viszonyul az emberekhez pozitív hatást kelt, tagadhatatlanul is, a körülötte lévő atmoszféra az, ami az embereket arra sarkallja, hogy ugyanígy viselkedjenek másokkal, ahogy ő is teszi velük. Szerintem, a fiatalokban van a potenciál, ők tudnak új irányt és lendületet adni valaminek, az ötleteikkel, meg a világnézetükkel. A világ fejlődéséhez alkalmazkodni kell, és ezt csak az teheti meg, aki vagy maga is fiatal vagy megtalálja azt az utat, ami hozzájuk vezet. Lendületes és inspiráló emberekre van szükségünk, mert, ha látjuk, hogy jól működik a vezetés és pozitív energiákat kapunk azoktól az emberektől, akiket nap, mint nap látunk, az előbb vagy utóbb, de mindenképpen eredményez valami hatást, és ez, ahogy észrevettem, jó szokott lenni. Mindemellett, a Trudeau-val készült interjúknak is van egy könnyed, fiatalos hangvétele, kávézókban beszélget az újságírókkal, őszintén és nyitottan, semmi különleges felhajtás nincs körülötte. Ezek a kimondatlan üzenetek nagyon fontosak. Az úgy viszonyulj másokhoz, ahogy szeretnéd, hogy hozzád is viszonyuljanak elv Trudeau-nál nagyon jól érvényesül. A választási kampány során is igyekezett pozitív üzeneteket átadni, míg mások azt ecsetelték, hogy az ellenfelek mit és miért nem tudnának megtenni, addig Trudeau inkább azt fejtette ki, hogy ők milyen változásokat tudnának hozni. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy különös figyelmet fordít arra, hogy értelmet vigyen abba a dolgoba, amit éppen csinál, mert nem szeretné csak „játszani a játékot”, hanem konkrét céljai vannak, amiket megszeretne valósítani. Például, Donald Trump első intézkedései között volt a muszlimok belépési engedélyeinek megszigorítása, Kanada miniszterelnöke pedig kijelentette, hogy minden háborús menekültet szívesen fogadnak, hiszen a különbözőség szerinte erősség, nem pedig hátrány. 

Forrás: netnewsledger.com

Annak ellenére, hogy ő Kanada második legfiatalabb miniszterelnöke, a gondolkodásmódja szerintem figyelemreméltó. Az egész világról alkotott képe és a filozófiája is. A vele kapcsolatban a média által legtöbbször felhozott tulajdonság az, hogy büszkén feministának vallja magát. Ezen belül pedig olyan dolgokról beszél, és igyekszik rá felhívni a figyelmet, mint a tisztesség, tisztelet, egyenlőség és, az, hogy a lehető legtöbbet és legjobbat hozzuk ki a világunkból. Ez szerintem abban mutatkozik meg a legjobban, hogy a gyerekeit neveli a feleségével: a családi fényképekről szinte érződik a harmónia és az összhang, ami a családon belül van. Egy interjújában arról mesélt, hogy a kislánya lapozgatott egy magazint, és aztán elkezdte számokkal osztályozni a benne található embereket. Trudeau-nak erre az volt a reakciója, hogy elmagyarázta a kislánynak, hogy nem ítélhet meg embereket, csak a külsejük alapján. Továbbá azt is elmondta, hogy a feleségével igyekeznek azon, hogy a gyerekeinek meséljenek a mentális betegségekről, belső erőről, külső szépségről, valamint a melegek kérdéséről is, azért, mert szerintük fontos erről beszélni, hogy majd később tágabb látókörrel rendelkezzenek a világról. Ezek mind-mind egy olyan karizmatikus ember ismérvei, aki tisztában van azzal, hogy a gyűlölködés és a negatív gondolatok nem vezetnek sehová, éppen ezért éljünk együtt úgy, hogy tiszteljük a másikat és megpróbáljuk megérteni az ő helyzetét is.

Szerintem, ha több olyan politikus lenne, mint Justin Trudeau, akkor nagy mértékben megváltozna a politika az egész világon. Azért, mert neki szemmel láthatóan pozitív törekvései vannak és neki elhiszem, hogy azon dolgozik, hogy jobbá tegye Kanadát és ezáltal kicsit a világot is. Tisztelettel és odaadással végzi a munkáját, nem az látszik rajta, hogy beszédtechnikusok és stylistok dolgoztak azon hónapokat, hogy hazug képmutatással megnyerje az embereket, hanem az, hogy az ő személyisége valóban ilyen. A mondanivalója összeegyeztethető a tetteivel és ez lényeges különbség. Gyűlölködés helyett arra bíztat, hogy fogadjuk el egymást és ne legyen széthúzás. Kanadára mindig is jellemző volt a nyitottság és a szolidaritás, pontosan úgy, ahogyan Trudeau-ra is.

Frappe

Színészből (lelki)pásztor?

Színművészeti Kar – alapképzés és mesteri, Protestáns Teológiai Intézet – alapképzés és mesteri, jelenleg doktorandusz. Kelemen Attila Csongorral beszélgettem arról, hogyan választott színészi pálya után teológiát. Bár furcsa párosításnak tűnik, a beszélgetésből kiderül, hogy miként függ össze a kettő.

Mit gondoltál gyerekkorodban: mi leszel, ha nagy leszel?

Bár én nem emlékszem erre a kijelentésemre pontosan, egy holland nénivel beszélgettem, aki régen járt hozzánk, és azt mondta, hogy én amikor olyan négy-öt éves lehettem, ő is feltette nekem ezt a kérdést. Én pedig úgy válaszoltam, hogy olyasmi akarok lenni, ami az embereket boldoggá teszi. Tehát már akkoris, és ez a hitvallásom még most is megvan, hogy én nem tudnék végezni olyan munkát, olyan helyen, ahol úgy érzem, hogy nincs rám szükség. Tehát én nem vagyok híve annak, hogy az ember csak azért dolgozzon, hogy saját magát vagy családját fenntartsa, ennél szerintem sokkal többre van szükség. Ezt már gyerekként is így gondoltam. Viszont nem tudtam pontosan, hogy milyen szakma lehet ez. Olyanok jutottak eszembe, mint például orvos. Nagyon szerettem volna orvos lenni, hogy az embereken segítsek, na meg nagymamám is szerette volna. Egy időben zenész, karmester szerettem volna lenni, tudtam zongorázni, hegedűlni, furulyázni, jó volt a hallásom és a ritmusérzékem, s gondoltam hátha ez hasznomra válhat. Mert már azt is észrevettem nagyon fiatal koromban, hogy nagyon sok mindenhez értek: zongoráztam, szavaltam, fociztam. Arra jöttem rá, hogy ha ilyen sok mindennel foglalkozok, akkor ez nem az jelenti, hogy semmihez sem értek úgy igazán? Semmiben sem vagyok a legjobb? Végül aztán nem választottam zenei pályát, mert nagyon szerettem az Apáczai líceumban, ahhoz pedig zenelicibe kellett volna járnom. Szóval orvos, zenész, karmester, nyelvész, szakács, sőt történelemtanár, régész is szerettem volna lenni. Élveztem a történelmet, érdekelt, sok Indiana Jones filmet néztem, és a régészet romantikája megfogott. 

Végül színi és teológia mellett döntöttél. Akkor ez most hogy is van?

Nem volt tervben egyik sem, pláne az nem, hogy a kettő egymás után, vagy egyszerre. Tényleg tanácstalan voltam, amikor elvégeztem a sulit, mert úgy éreztem, hogy minden érdekel, hogy mindenhez értek egy keveset legalább. Valahogy aztán csak kellett egy döntést hozni, ami tulajdonképpen nem is tudom hogy született meg. Visky Ábel, Imecs Levente és Köllő Csongor akkor nagyon jó haverjeim voltak, színire készültek, győzködtek engem, hogy válasszam én is. Az biztos, hogy  a színészetet, diákszínjátszást addig is nagyon élveztem. Az is biztos, hogy nagyon nagy befolyással volt, hogy a barátaim oda készültek, bár végül nem kerültünk egy évfolyamra. Hogy kerültem én színire? Nem tudom. Felvételi előtt egy héttel döntöttem el, hogy oda megyek. És ez a színi esetében nem kis dolog, mert vannak olyanok, akik évekig járnak komolyan és lelkiismeretesen felkészítőkre. Én nem azt mondom, hogy nekem nem lett volna erre szükségem, de nagy segítség volt, hogy rengeteg versmondóversenyre, felolvasóversenyre jártam, színjátszottam. Úgy emlékszem, a felvételire kellett tíz verssel és két monológgal készülni, s nekem ezek már megvoltak a tarsolyomban. Így sikerült, hogy ilyen impulzív, rövid idő alatt született döntés után felvételiztem színire. A teológia viszont már ekkor is tervben volt, de csak rá három évre kezdtem el. 2005-ben érettségiztem, elkezdtem a színit, az alapképzést befejeztem 2008-ban. Ebben az évben elkezdem a teológiát és a színi mesterit is, amit 2010-ben végeztem el.

  A családod melyiket támogatta jobban?

Egyiket sem támogatták. Tényleg. Főleg egyiket sem! A színit azért nem, mert színház, s ugyanúgy, mint a legtöbb helyen, az itthoniaknak is megvoltak az előítéleteik ezzel szemben: dekadencia, nagy bulik, züllés, piálás, s na. De ugyanakkor az egyházat is ismertük már, abban nőttem fel, és főleg édesanya tudta, hogy ott sem lenne számomra rózsás a helyzet. Arra emlékszem, hogy színi felvételi előtt is, teológia felvételi előtt is bejött a szobámba, és nagyon érzékeny hangon, majdnem sírva azt mondta: „én bármiben támogatlak, de azt ajánlom, hogy ne”. Ő szerette volna, ha diplomatának megyek, ha olyasmivel foglalkozom, ahol nyelveket tanulok. Be is iratkoztam bölcsész karra, magyar-japán szakra, be is jutottam, de az a B terv volt, ha nem sikerül a színi. Aztán mama persze (még most is!) buzdít arra, hogy menjek orvosira, szerinte ennyi idő alatt már rezidens orvos lennék. De azért ígyis meg vannak elégedve az eddigi teljesítményemmel.

És te hogy érzed, sikerült a jó utat megtalálni?

Én úgy érzem, hogy igen, mert ahogy már mondtam, a gyerekkori álmom az volt, hogy olyan helyre kerüljek, olyan munkát végezzek, amivel az embereket boldoggá tehetem. Én meg voltam győződve arról, hogy színészként erre van lehetőség. Nagyon-nagyon élvezem az embereket megnevettetni, habár nem érzem azt, hogy különösen jó humorérzékem lenne. De ez nekem a legnagyobb öröm, ha másokat meg tudok nevettetni. A teológia esetében pedig nekem mindig magától érthetődő volt, hogy a lelkipásztori szolgálatra szükségük van az embereknek, még akkor is, ha nem tudják. Ez a gondolat már nagyon korán, tizenkét-tizenhárom éves koromban megfogalmazódott bennem, hogy biztosan szükség van arra, hogy az emberek békében éljenek egymással és Istennel. Még akkor is, ha azt mondják, hogy erre nincs szükségük. Ezért gondoltam arra, hogyha teológiát végzek, megtanulhatom miként lehet az emberekkel megéreztetni azt, hogy erre szükségük van, és mi tudja azt a szükségüket betölteni. Tehát saját magam részére mindkét döntés egyértelműen arra irányult, hogy embereket boldoggá tegyek vele.

Mesélj a színis éveidről!

Nagyon furcsák voltak a színis évek, egyáltalán nem tudtam, hogy mire számítsak. Köllő Csongival beszélgettem, aki már elsőéves volt, amikor én felvételiztem, és azt tudtam leszűrni, hogy nincs olyan dolog, amire számítani lehet. Nagyon sokan azt gondolják, hogy a színészek megtanulják, hogy kell egy részeget, bohócot, szenvedő hőst eljátszani. Sok-sok technikát tanultuk, viszont egyik sem olyan, ami kizárólagosít. Számomra szerintem a színi arra hasznos, hogy megismerd saját magad és engedd szabadon magad. Nagyon felszabadított engem. Az volt a nagy paradoxon, hogy van a sok előítélet a színészek világával kapcsolatban, nekem viszont a színi sokkal inkább a hitemet erősítette meg, minthogy a dekadenciába taszítson. Főleg azért, mert a színi alatt meggyőződtem arról, mivel általában az emberi létet kellett megismerni, hogy nem lehet az minden, amit mi látunk. Meggyőződtem arról, hogy a valóság sokkal több annál, mint amit mi meg tudunk magyarázni. A színi hihetetlenül sokat segített a hitbeli fejlődésemben, például én ott jöttem rá arra, hogy alapjában véve én is bűnös vagyok. Én addig egy jó fiú voltam, nem ártottam egy légynek se (legalábbis azt gondolom), mindenkihez kedves voltam, s nem mintha ez megváltozott volna azóta, de megtapasztaltam azt, hogy bennem is megvan a gyűlölet, a féltékenység, az irigység, a bosszúvágy, a pajzánság. Bennem is megvannak, csak nem jönnek mindig elő. Éppen ezért, Istennek a kegyelmét is sokkal nagyobbnak tapasztaltam meg, mert rájöttem arra, hogy mi az, amit Isten kegyelme visszatart bennem. Csak egy impulzus kell ahhoz, hogy ezek a negatívumok előjöjjenek, ha nem tudom megfékezni.

És miért hagytad ott akkor a színészi pályát?

Nem akartam otthagyni a pályát egyáltalán. Mikor elvégeztem az alapképzést harmadév végén, egyáltalán nem volt biztos, hogy nem maradok színész. Csak itt jött be az újból, ami a gyerekkori álmom: hogy olyasmit végezzek, amiről tudom, hogy szükség van rá, amit az emberek szívesen látnak. Érdekes módon ezt a színházban nem tapasztaltam meg. Sokan mondták azt, hogy van bennem tehetség, hogy folytassam ezen a pályán, mert sokra vihetném. De ez nekem nem volt motiváció! Nekem az lett volna motiváció, ha valaki azt mondja, hogy: „csináljad, mert úgy élvezem azt, ahogyon játszol” vagy „úgy szeretem azt, amit csinálsz” vagy „többet kéne játsszál”. Tehát nem éreztem azt, hogy igazán szükség lenne rám. Főleg a színházaknál az van, hogy a színésznek a munkája alapjából véve kompetitív. Ha nem magának való egy kicsit, akkor meghal a pályán. Én nem éreztem magam elég erősnek ehhez. Alapjában véve konfliktuskerülő vagyok. Egy eléggé önző szakma amúgy, persze vannak ilyen ideálok, hogy akkor jó egy színész, mikor a legtöbbet tud adni magából. A színpadon így van, de a kulisszák mögött ez nem annyira érvényes. Úgy gondoltam, hogyha ezen a pályán maradok, az csak azért lesz, hogy legyen egy munkám. Ami amúgysem biztos megélhetés, de ez engem nem is motivált soha. Ha tudtam volna, hogy igazán szükség van erre, akkor lehet, hogy megmaradtam volna színésznek. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy jó színész sok van, de jó lelkipásztor kevés, és arra még nagyobb szükség van. És én akkor azt gondoltam magamban, hogyha jó színész sok van (én magamat sosem tartottam jó színésznek, csak közepesnek), akkor közepes mennyivel több lehet.

Egy lelkész kérdezte meg egyszer tőlem, hogy melyik égetőbb: a színpad vagy a szószék. Azt mondtam, hogy így nem kérdezte meg tőlem még senki, csak úgy, hogy melyiket szeretem jobban. De akkor sem tudtam rá válaszolni. Tudod hogy fogalmazom meg magamnak? A színház a szenvedélyem (most is nagyon hiányzik), a lelkipásztori szolgálat pedig hivatásom.

A teológus éveid hogyan teltek? Tanultál már Svájcban, Hollandiában. Mik a különbségek az itteni oktatáshoz képest?

Elkezdtem a teológiát itt Kolozsváron, elvégeztem három évet, aztán Bernben voltam egy évet. Aztán ismét itthon, majd Hollandiában egy évet. Nagy különbségek vannak, mivel teljesen más a lelkiség. Nem mentalitás vagy kultúrabeli különbségek, hanem én úgy éreztem, hogy lelkiségi különbségek. Svácjban nagyon-nagyon liberális volt, és ez nekem kicsit meglepetés volt, bár számítottam rá. De azért nagyon markáns dolog volt. Megismertem egy teljesen más gondolkodást, mint ami itthon van, mert a svájcihoz képest az itteni teológia és gondolkodás sokkal konzervatívabb. Ez által, hogy megismertem az ottani gondolkodást, sokkal inkább megismertem a sajátomat. Sokkal inkább tudtam értékelni azt, ami pozitív itt, de a hiányosságokat is megláttam. Édesapám, aki lelkipásztor és teológiai tanár, nem nyomott sohasem a lelkipásztori pálya felé. Azt mondta, hogy nagyon gondoljam meg, de annak a jótanácsának, hogy ne 18 évesen kezdjem el, még most is örülök, hogy megfogadtam. Nem indokolta meg, hogy miért, viszont most rájöttem. Így megóvott egy olyan krízistől, ami sok elsőéves teológust érint, hogy amikor elkezdik a teológiát, van egy ideális elképzelésük erről: olyan lelkiséggel találkoznak majd, amit ők szeretnének továbbadni, mindent megtanulnak azzal kapcsolatban, ami a lelkipásztori szolgálathoz szükséges. De nyilván a teológiai is csak egy emberi intézmény. Egy sokkal tudományosabb képet tár elénk a teológia, mint amit egyesek várnának. Örülök, hogy megfogadtam édesapám tanácsát és vártam egy pár évet, nem mintha sokkal érettebb lettem volna, de főleg a színin megtanultam azt, hogy ha nem állsz valamihez nyitottan hozzá, annak nem lesz jó vége.

Ezek szerint ekkora különbségek lennének?

Svájc nagyon liberális. Svájcban aki teológiát tanul, annak nem kötelező hinnie Istenben.  Viszont az nem kimondottam lelkipásztori képzés. Csak teológia, mint tudomány. De éppen ezért, mert nem voltak mind hívők, jó volt velük megismerkedni, mert láttam azt, hogy mi él a világban, milyen gondolatok forognak az emberi köztudatban, legyen az panteizmus vagy new age-es elképzelések. Ezek mindenképpen gazdagítják a saját elképzelésemet, meg vagyok győződve, hogy nem úgy tudod megőrízni azt, aki te valójában vagy, hogy minél kevesebb impulzust engedsz magadhoz közel, hanem éppen az által, hogy minél többet. Automatikusan meglátod azt, hogy mivel azonosulj, mivel ne, és így erősödik az istenképed. A holland teológia valamivel közelebb állt az ittenihez, valamivel konzervatívabb. Én nem vagyok annak híve, hogy a konzervatizmus alapjában véve egy jó jelző, de mégis más a lelkület, teljesen más volt a kampeni teológián tanulni, mint a berni teológián. De mindkettő nagyon gazdagító volt. A kampeni teológiát tanulmányi szempontból nagyon vagánynak találtam, mert teljesen másképp tanítanak ott, mint itt. Nálunk még nagyon klasszikális a tanrendszer. Bejön a tanár, elmondja a kurzust, bővített változatban megvan a syllabus, vizsgázol belőle, és le van tudva. Mindebből te mit jegyeztél meg, minek veszed hasznát, az nagyon viszonylagos.

Miben látod a legnagyobb különbséget a kampeni és itthoni teológia között?

Hollandiában úgy folyt a tanítás, hogy egyrészt rengeteget kellett olvasni. Hollandiában egy év alatt többet olvastam, mint itt öt év alatt. Úgy kellett a könyveket olvasni, hogy mindegyikről olyan kivonatot kellett írni, ami nem a könyvnek a vázlata, hanem a saját gondolataidat és saját összevetéseidet más könyvekkel, irodalommal szemben mutatja meg. Itthon úgy vagy nagyfiú, ha valahogy elvégzed az egyetemet, akár puskázással, akár úgy, hogy valaki más megírja helyetted a dolgozatot, a tanár pedig nem veszi észre. Hollandiában ez fel sem merül. Mindegyik könyv vázlata annyira egyedi és személyes, hogy nem lehet copy-paste-elni. Tehát ott tényleg minden egyes könyvnél te magadnak meg tudod fogalmazni, hogy mi az, amit ebből tanultál. Itthoni vizsgákon tudsz két tételt, olyan szerencsés vagy, hogy a 16 közül pont azt húzod ki, amelyiket tudod, s akkor örülsz annak, hogy jól sikerült a vizsgád. De van 14 tétel, amihez lehet, hogy semmit sem értesz. Amikor tanulsz, mindig arra gondolsz, hogy minden fontos, mert előjöhet a vizsgán, nem az a hátsó gondolat vezet téged, hogy mi az, aminek tényleg hasznát veszed és építő jellegű. És ez nagyon szomorú.

Említetted az elején, hogy holland nővel beszélgettél. Ezek szerint tudsz hollandul. Prédikáltás is már?

Igen. Ha azt vesszük, hogy érzem magam Hollandiában a szószéken és itt, ezek között nincs különbség. A között van viszont különbség, hogy hogyan tudom kifejezni magam hollandul és magyarul. Még magyarul is sokszor van nyelvbotlásom vagy fogalamazási problémám, hollandul még nagyobb a veszélye. Ezért hollandul minden prédikációt szépen kiírok, ott van előttem a biztonság kedvéért. Magyarul is ki szoktam, de próbálom inkább leszűkíteni. Hollandul kinyomtatom a teljeset, de nem kötelező jellegű, van hogy eltérek tőle, mikor mit hoz a helyzet. Van, hogy prédikálsz, s érzed egyszer az embereken, hogy nem értik, s akkor próbálod másképpen kifejteni, más szempontból megvilágítani. Az az érdekes, hogy Hollandiában egy teljesen más prédikálási stílus van. Csináltam már olyat, hogy volt egy magyar prédikációm, és el akartam mondani hollandul. Próbáltam lefordítani, de arra gondoltam, hogyha azt elmondom ott, engem nagyon furcsán fognak nézni, mert más retorikai fogásaik vannak. Fordítva is ugyanaz van. Holland prédikációt magyarra fordítva is nagyon más lesz. Csináltam viszont olyat, hogy holland prédikáció alapján magyarul prédikáltam, azt vittem fel a szószékre.

Másak lennének a holland igehallgatók?

Lehet, hogy a holland igehallgatási kultúra másabb, mint itt, mert figyelmesebbek. Lehet, hogy az ember azért megy el istentiszteletre, hogy tényleg próbáljon meg figyelni. Általánosítva, egy holland igehallgatónak akkor lesz jó az istentisztelet, ha minél többet megért a prédikációból. Itt nálunk, általánosítva, sokszor ez a benyomásom, hogy akkor érzi a templomjáró jónak az istentiszteletet, ha elmegy és ott  van.

Egy volt püspök azt mondta neked egy szolgálatod utád, hogy ezentúl a teológusokkal először a színit kell elvégeztetni. Mit gondolsz erről?

Legáción voltam a volt püspök gyülekezetében. Legáció alatt azt kell érteni, hogy másodéves kortól a sátoros ünnekepen kötelező módón el kell menni a teológusoknak egy gyülekezethez, és besegíteni az igei szolgálatokban. Azért jó ez, mert egyrészt gyakorlat, megismered a gyülekezeteket, és az a lelkipásztor, akihez mész, tanácsokad ad neked. Én ennek mindig is nagyon örültem, ha volt egy ilyen kiértékelő beszélgetés. A püspök úr ezt nagyon komolyan veszi. Akkor mondta, hogy úgy látja, nálam az átadással nincsen gond. Ha van is, mit átadni, ha jó a prédikáció, akkor nem lesz azzal gond, hogy nem tudom átadni, mert megvannak a készségek és képességek, amik ezt lehetővé teszik.  Én azt mondtam neki, hogy meg vagyok győződve arról, hogy ez nem csak alkati vagy jellemi vonásoktól függ. Ez nem azért van, mert nekem tehetségem, hanem ezeket fejleszteni lehet. Én szívesen segítek ebben többi társaimnak is (azóta a Protestáns Teológiai Intézetben beszédtechnikát tanít - szerk. ). Ebben a helyzetben érzem a legnagyobb hozatékát annak, hogy én színit végeztem. Nem azt, hogy technikákat sajátítottam el, megtanultam artikulálni, megtanultam a hanglejtésemmel valamit szebben kifejezni. A lényeg, hogy megtanultam ezeket kezelni. Így egy olyan magabiztosságra lehet szert tenni, hogy engeded saját magadat, hogy testeddel, hangoddal, arckifejezéseddel próbálj kifejező lenni. Én ezt úgy próbálom megmagyarázni magamnak, hogy sok olyan lelkipásztor van, aki a szószéken más, mint azon kívül. Nekem az a benyomásom, hogy én a szószéken sem magyarázok sokkal különféleképpen, mint például most. Annyi különbséggel, hogy nagyobb térben állok és nagyobb hangerővel kell beszélnem.

Tanulmányi éveid alatt megnősültél. Te részben itt vagy, feleséged Hollandiában. Hogy viseled ezt a 2000 km távolságot?

Van már régiségünk benne, mert 2005-ben ismertem meg, 2013-ban volt az esküvőnk, ami azt jelenti, hogy 8 évig éltünk távkapcsolatban. És amikor kérdezték az emberek, hogy mióta vagyunk együtt, mindig úgy szoktam mondani, hogy 8-szor 2000, azaz 8 év szorozva 2000 km. Nem volt könnyű, de egy idő után megszokod. De attól még nem lesz könnyebb. Azt mondhatom, hogy most 3 hónapja vagyunk külön. Teljesen más most férj-feleségként távkapcsolatban lenni, mint barát-barátnőként. De hála Istennek, elég nehezen viseljük. Az lenne a baj, ha könnyen viselnénk. Annak viszont örülök, hogy 2-3 hetente találkozhatunk, nagyon olcsók a WizzAir-es jegyek. De az az érdekes, mivel két teljesen más kultúrához tartozunk, próbálunk magunk között kialakítani egy olyanfajta lelkületet, saját kultúrát, ami se nem holland teljesen, se nem magyar teljesen. Igyekszünk mindkét kultúrából csak a pozitívumokat megtartani. Ez kulturális evolúció. Persze ez nem sikerül. Viszont az a helyzet a mi esetünkben, hogy Alie is nagyon szereti az ő családját, saját népét, saját kultúráját, és ugyanúgy én is. És éppen ezért úgy döntöttünk, hogy nem tervezhetünk hosszú távra. Nem mondhatjuk azt, hogy nekünk a jövőnk hosszú távon Erdélyben vagy Hollandiában van, mert ez nem lenne tisztességes a másikkal szemben. Én Alie-nak nem mondhatom azt, hogy soha nem laknék Hollandiában hosszú távon. Alie sem mondja azt nekem, hogy soha nem lakna itt hosszú távon. Mindig csak rövid vagy közepes távon tervezünk. 

Párkereső

Találd meg a párokat!

Boldog születésnapot, azaz halálnapot!

Vagyunk úgy egy jó páran, hogy nagyon sok napunkat inkább újraélnénk. Újraélnénk, hogy valamit másképp csináljunk, hogy valamit kijavítsunk, vagy helyrehozzunk. Filmünk főhősének ez sikerül is. Csak épp az a baj a dologgal, hogy ő minden újra és újra átélt nap után meghal. De ne csapjunk rögtön a közepébe!

Christopher Landon rendezésében Boldog halálnapot! címmel jelent meg egy új „horror” – ami talán nem is az – november 16-án. Látván az előzetest, gondoltam jó filmnek ígérkezik. Engem talán az fogott meg, hogy egyetemistákról, fiatalokról szól. Valószínű, hogy másokat is megfogott valami, mert az első nyítóhétvége után több mint 26 millió dolláros bevételnek örvendhettek.  Mindig is szerettem az olyan filmeket, amelyek a fiatalok mindennapjait, gondjait, nehézségeit, egy kiragadott élethelyzetet – azaz az életüket – mutatja be. Na ez a film pont ezt mutatja be. Főszereplőnk Tree (Jessica Rothe) egy fiatal orvostanhallgató, aki szemétkedik mindenkivel, beképzelt, nagyszájú és leginkább flegma személyiség, mindenkit a lábtörlőjének használ. Viszont az egyik napja nagyon is megváltozik, azaz mondjuk úgy inkább, hogy sokszor megismétlődik.

Kép: thefoothillsfocus.com

Filmünk egy harangszóval kezdődik, ami az egész másfél órás filmen végigvonuló motívum, ugyanis ez Tree ébresztője mindegyik újraélt napon. Egy átbulizott éjszaka után ismeretlen helyen ébred a lány, aki semmit se sejtve kezdi a napját. Rögtön kiderül, hogy szülinapja van, amit utál, ezért próbál úgy tenni, mintha egy ugyanolyan nap lenne, mint a többi. Lenézően, flegmán bánik mindenkivel, majd bemegy a kórházba, hogy tanárával etyeghessen egyet. Este ismét buliba menet, egy maszkot viselő idegen megtámadja, üldözi, majd végül megöli. És ekkor jön a döbbenet, ugyanott ébred, mint előző nap.

 Először a másnaposság számlájára írja mindezt a deja vu érzést, de este megint megölik, aztán hopp, ismét a koleszszobában ébred. Rájön, hogy újra és újra átéli ezt a napot, míg ki nem találja, hogy ki is az a titokzatos alak, aki meg akarja fosztani őt az életétől. Kétségbeesetten áll neki a keresésnek, hogy ki is lehet a gyilkosa. A lista pedig nagyon hosszú, sokan vannak, akik utálják őt. 

Viccessé és szerethetővé teszi a filmet, amikor Tree gátlásait mégjobban levetkőzve olyanokat is megtesz, amikre úgy máskülönben még ő sem lett volna képes, mert holnap úgysem emlékszik majd rá senki. Kinek ne tetszene ez az érzés, vagy ki ne lenne benne egy ilyen játékban, amikor is egy napon keresztül olyanokat tehetsz, amit csak akarsz és másnap senki sem emlékszik majd rá, nem kell szembenézned a társadalmi előítéletekkel? Igen, csak ugye mindennek ára van, itt pedig az, hogy meg kell halni érte.

Kép: widescreen.hu

Egy másik fontos dolog, a film nem egy horror, hiába a főállásban horrorokat gyártó Blumhouse produkciós cég a megtervezője és megalkotója. Nem lehet annak nevezni, nincsenek benne véres, belső szerveket mutogató, gusztustalan, kínzós, sőt még ijesztő jelenetek sem. Ami  van, az pedig mind a vágómunkának és hangaláfestésnek köszönhető. Meg persze van egy főgonosz, aki valahogy, de mindig megöli Jessica Rothe figuráját. Szóval nevezzük inkább egy vígjátéknak, egy bizarr vigjátéknak, mert azért tartogat egy-két humoros jelenetet is. Mindezek ellenére mulatságos nézni, vannak néha unalmasabb részek is, de mindazokat leszámítva egyszer megnézős filmnek nagyon is megfelelő. A film részesévé teszi a nézőket is. Lehet agyalni a főszereplővel, figyelni a részletekre, együtt tesztelni, ellenőrizni Tree-vel az ismerőseit, a potenciális jelöltjeit, míg végül rájön arra, hogy ki is az a személy, aki megölte.

Mi más történthetne még egy fiataloknak készült filmben?! Hát persze a szerelmi szál kialakulása. A koleszszobába minden újraélt napon Carter (Israel Broussard) arca jelenik meg előtte. A fiú az egyedüli, aki hisz a lánynak és segít gyilkosa megkeresésében és méginkább a lány személyiségének kialakulásában.

Kép: widescreen.hu

 Igazából a film nem foglalkozik egetrengető problémákkal, nem világít rá nagy felfedezésekre, de mégis van annyira bájos, hogy nagyon sokan megkedveljék. Ezt mutatja az is, hogy mekkora sikereket ért el az első hétvége után és most pedig már több mint 90 millió dolláros bevételnél jár a szórakoztató mozifilm, ami mindössze aprópénzből, 5 millióból készült.

Azért mégis van valami, ami üzenetként szolgálhat a nézőknek: Tree személyiségefejlődése. Egy beképzelt, flegma lányból, aki szülinapján sem akar édesapjával találkozni, a végére egy teljesen kedves, szeretnivaló személyiség válik.

Szerintem egy igazán jó film lett, azzal ellentétben, hogy még egy híres szereplőgárdája sincs. Fiataloknak, fiatalok által itt-ott kicsit megakadva eljátszott történet, ami izgalmasnak és személy szerint élvezhetőnek, viccesnek és szerethetőnek mondható alkotás lett.

A vége fordulatokat tartogat, és hát az utolsó jelenet mindent visz. Csak ajánlani tudom.   

Cappuccino 

A tökéletesség ideája

Forrás: imdb.com

Egy ötvenes évein is túlhaladó, magányos aukciósház vezetője a film történetének a főhőse (Virgil Oldman - Geoffrey Rush), akinek életét a szokások, a racionalitás és a mérlegelés tölti ki, de be már semmi. Magányát a tekintélyes és merev szigorúsága mögé rejti, és a művészet mögé menekülve leplezi félelmeit. Magánélete is éppoly hideg és érzelemmentes, mint a világ, amelyet maga köré épített fel. És mégis van valami sajnálatosan csodálnivaló benne.

Giuseppe Tornatore a Senki többet (La miggliore offerta) c. filmjében egy magába zárkózott ember jellemképét hivatott ábrázolni, végigkövetve egy karakter alakulását, aki folyamatosan próbál kiszabadulni a saját maga által felhúzott falak és korlátok közül, és aki majd a szokás rabjából egyre inkább a szenvedély rabjává válik. Az obszesszív kényszergondolatok alapján létrejövő kompulzív cselekedetei a főhősnek éppen annyira meghatározzák jellemét, mint a nőkhöz való viszonyulása. A szenvedély a szerelem, amelyben soha nem volt része, ugyanis a nőkkel való kapcsolata kimerült a saját női portrékból álló festménygyűjteményének csodálatában.

Szabványszerűen és pontosan fokozza a rendező a két ember furcsa és titokzatos kapcsolatát, ugyanúgy, mint az egész történetet. Virgil Oldman, aki a hivatását kíméletlenül magas szinten űzi, rendkívűli szakértője a szakmának: eredeti festmények és másolatok közötti különbségeket keres, de mégis a másolatok érdeklik. Elit konzervativizmus és kifinomult, tapintatos stílus jellemzi a műértő és az agorafóbiás nő kérdőjeles szerelmét, amelyen majd egy dilemma hatol át: az érzelmek éppúgy hamisíthatók, mint a műtárgyak, viszont minden hamisítvány rejt valami eredetit magában?!

Nagyon aprólékosan vannak felépítve a film tételei, minden kis mozzanatnak meghatározó szerepe van. Érzelmi töltete váltakozó; néha keserű fájdalom kíséri végig az események mélységét, néha a feszültség, amely a drámai szálakat alakítja. Viszont a felszínen csak a nemes elegancia eltúlzott giccse tárulkozik elénk, ha nem tudjuk kellően átérezni és megérteni a mögöttes tartalmakat. A film egyedi és megfoghatatlan, ízlése páratlan. Átütő erejét leginkább az érzelmi vonalak és az impresszív szellemi hatás érzékelteti, amely mély benyomásokon, precízen adagolt fordulatokon, látványos helyszínek, festmények és műtermek antik eleganciájában és klasszikus megformálásában is tükröződik. Ennio Morricone szólamai a történések közötti, és alatti átélést kíválóan szolgálják, ugyanakkor különleges atmoszférateremtést és emelkedett stílust eredményeznek.

A végső fordulat – amelyet unalmas és elcsépelt jelenetek előznek meg – kérdéseket hagy maga után. Egy ember, akit a szerelem kiforgat a józan helyzetfelismerés potenciáljától, vajon kiindulópontként szolgál a kételyekbe burkolózott, be nem teljesített ígéretekre? Az érzelmeket elfedő külsőségek vajon jellemábrázolást is kívánnak nyújtani? Két hasonló jellem megtévesztő „hadművelete” nem a különbözőségek sorozatát magyarázza?

(Americano)

Kávé videókvíz

Kávé videókvíz

Kávé diktátor

Top 10+1 karácsonyi vásár

Mondjatok, amit akartok, de szerintem teljesen elfogadható, ha valakit már november közepén elfog a karácsonyi láz. Én úgy gondolom, hogy ez rendben van, mert a december leginkább a szaladgálásról, ajándékválasztási pánikról és a karácsonyi menü összeállításáról szól. Szóval kell egy kis idő, hogy a lelkünket is ráhangoljuk az ünnepre. Főleg, ha frissen pucolt mandarin illat terjeng körülötted: szerintem nincs olyan, hogy valaki ennek ellenálljon! Mi sem hozhatna jobban karácsonyi feelingbe, mint a barátokkal, szeretteinkkel elmenni a plázába egy karácsonyi vásárra. Káprázatos fények, csilingelő zene, színes karácsonyfák, apró bódék mindenféle csecsebecsével, szelfizgető emberek, meleg tea, forralt bor, korcsolyapálya – mindem, ami a harmóniához kell (azért szállingózzon a hó is, ha már válogathatok).  

A karácsonyi vásárok gyökerei Ausztriából és Németországból eredeztethetők. Az első karácsonyi vásárt már 1296-ban Bécsben (naná) rendezték. Európa-szerte a nagyvárosok terei ünnepi díszbe öltözve várják azokat, akik szeretnének már idejekorán a karácsonyra hangolódni. Ha tehetném, november végétől minden hétvégén egy újabb vásárt néznék meg (bár nem biztos, hogy lenne elég lelki erőm az embertömegbe zsúfolódni). Így hát leginkább a pénz és idő hiányában egy virtuális vásártúrára hívlak titeket! :D (random választott vásárok, mert nem tudok kedvenceket kiválasztani, és azért csak 10+1, mert ha tőlem függne, a világ összes karácsonyi vásárát bemutatnám, de azt ti sem akarjátok)

      

      1.       Anglia, Bath

Anglia délnyugati részén található a világörökség részeként fenntartott, gyógyfürdőiről ismert város, Bath. Karácsonyi vására messze földön híres, hiszen gyönyörű hátteret biztosít a kivilágított katedrális (szerintem a legtöbb karácsonyi vásárt ez teszi varázslatossá).

 

https://sales.ticketlineuk.com/uploads/ImageRoot/images/ZcknhTam.jpg

Hogyan közelíthető meg (repülővel)?

Kolozsvár → Párizs (23 óra várakozás)

Párizs → Bristol (onnan 14 km Bath)

Ár (ha december elején utaznál)?

€131.

      2.       Belgium, Brüsszel

A Kerstmarkt (European Christmas Market) az egyik legnagyobb ünnepi vásár a kontinensen, a Saint Catherine téren. Európa „fővárosában” van minden, ami a karácsonyi hangolódáshoz szükséges: óriáskerék, utcai előadások és persze korcsolyapálya (akár 740 négyzetméteres területen).

 

https://www.holidayguru.ie/wp-content/uploads/2015/12/brusselsxmas2.jpg

Hogyan közelíthető meg (repülővel, legolcsóbban)?

Kolozsvár → Brüsszel

Ár (ha december elején utaznál)?

€53 (de cseles, mert a vola.ro oldal nem ezt hozza be elsőnek, hanem a 115 eurósat L kicsalják a pénzt az ember zsebéből).

      3.       Dánia, Koppenhága

A vásárt a Tivoli Kertben rendezik meg, ahol Európa legrégebbi vidámparkja található. Több száz karácsonyfa díszíti. A hagyomány szerint, Lucia napján (dec. 13) száz angyalnak öltözött lány fog énekelni. A gyerekek lovagolhatnak a parkban, korcsolyázhatnak a tavon, de felülhetnek a kivilágított körhintákra és egyéb vidámparki szerkezetekre is.

 

http://www.visitdenmark.co.uk/sites/default/files/vdk_images/Campaigns/Market-specific/UK/2016/tivoli/planenburg_karussel_02_2015_anders_boggild_rgb-1024x683.jpg

Hogyan közelíthető meg (repülővel, legolcsóbban)?

Kolozsvár → London (11 óra várakozás)

London → Koppenhága

Ár (ha december elején utaznál)?

€128.

     4.       Lengyelország, Gdansk

Lengyelország legfontosabb kikötője Gdansk. A tradicionális karácsonyi vásáron találkozhatunk a Télapóval, körhintázhatunk vagy korcsolyázhatunk.

https://thumb2.holidaypirates.com/CKahrIWrU0GIbacw9zUQGjbOAyg=/657x300/https://media.holidaypirates.com/images/2015/09/old-city-center-1443003463-fCRH.jpg

Hogyan közelíthető meg (repülővel, legolcsóbban)?

Kolozsvár → Bukarest (11 óra várakozás)

Bukarest → Stockholm (24 óra várakozás)

Stockholm → Gdansk

Ár (ha december elején utaznál)?

€126.

      5.       Németország, Nürnberg

Európa egyik legnagyobb és legfényesebb karácsonyi vásárának története egészen 1628-ig vezethető vissza Nürnbergben.   Ahogy belépünk a vásárra, megérezhetjük a gyümölcskenyér, a sült kolbász és a forralt bor illatát, melyek igen jól tudnak esni a hideg téli időben. A nürnbergi Karácsonyi Vásár egyben a Nürnbergi Jézuska (Nürnberger Christkind) otthona is. 1969 óta minden évben egy talpig aranyszínű ruhába öltözött szőke, loknis fiatal lány nyitja meg és népszerűsíti a nürnbergi karácsonyi vásárt. A 2 évente szigorú zsűri által újraválasztott Christkind a gyerekek kedvence; ő hozza ugyanis a karácsonyi ajándékokat. Nem csoda hát, hogy minden nürnbergi kislány álma, hogy egyszer ő is Christkind lehessen. A minimum 160 centi magas és 16-19 év közötti szerencsés lányt, aki Christkindként képviselheti Nürnberget és a vásárt a karácsonyi időszakban, 2 évre választják.

https://res.cloudinary.com/pearlshare/image/upload/v1476012129/aqmmztima7zcbscdptob.jpg

Hogyan közelíthető meg (repülővel, legolcsóbban)?

Kolozsvár → Nürnberg

Ár (ha december elején utaznál)?

€114.

      6.       Csehország, Prága

Prága Óvárosa az év bármely szakában gyönyörű hely, de a karácsonyi fények, színek, illatok meseszerűvé varázsolják a város legszebb terét. Egy mini állatkert is rendszeresen helyet kap, ahol bárány, kecske, szamár és láma gondoskodik a bethlehemszerű hangulatról a kisebbek számára.

 

http://vilagutazo.net/wp-content/uploads/2012/12/Pr%C3%A1ga_Kar%C3%A1csonyi-v%C3%A1s%C3%A1r.jpg

Hogyan közelíthető meg (repülővel, legolcsóbban)?

Kolozsvár → Párizs (16 órás várakozás)

Párizs → Prága

Ár (ha december elején utaznál)?

€132.

      7.       Franciaország, Strasbourg

A strasbourgi karácsonyi vásárt, a híres Christkindelsmärik-ot 1570-ben rendezték meg először, és mára már több mint 2 millió látogatót vonz ez az időszak. Elzász (Franciaország egyik északkeleti régiója, területi székhelye Strasbourg) a karácsonyfa szülőföldje is. A feldíszített fa megjelenése Elzászban a középkorra nyúlik vissza. Ekkor terjedt el az a szokás, hogy december 24-én fenyőfát állítottak a templomok szentélyében, amely az Ádám és Éva játék során a Paradicsom fáját jelképezte almákkal feldíszítve, a megkísértés gyümölcsére utalva. Később ostyákat, az oltári szentség jelképét és a megváltás gyümölcseit tették még rá díszként. Így lassanként, feltehetőleg a 16. század elejétől, a hívek a fenyőfaágakat fenyőfákkal helyettesítették otthonukban.

 

http://www.telegraph.co.uk/content/dam/Travel/commerce-partners/arena-travel/Product%20Images/strasbourgchristmasmarkets/RESTRICTED-ArenaTravel-strasbourg-christmas-markets-Gallery-Travel.jpg

Hogyan közelíthető meg (repülővel, legolcsóbban)?

Kolozsvár → Frankfurt (13 órás várakozás)

Frankfurt → Strasbourg

Ár (ha december elején utaznál)?

€302.

      8.       Spanyolország, Madrid

A hőmérséklet télen sem esik 10 fok alá, legalábbis nem sokszor. Ennek ellenére a spanyolok szeretik a „fiestát”, ezért méltóképpen ünnepelik a karácsonyt is. a legnépszerűbb a Plaza Mayor-on lévő vásár, amely egykor bikaviadaloknak, bajvívásoknak, kivégzéseknek és színházi előadásoknak adott helyet.

 

https://media.timeout.com/images/101829943/image.jpg

Hogyan közelíthető meg (repülővel, legolcsóbban)?

Kolozsvár → Madrid

Ár (ha december elején utaznál)?

€125.

      9.       Észtország, Tallinn

Az észtek kis fővárosában a karácsonyi vásárt az óváros szívében található régi városháza téren szokták minden évben megrendezni, a Raekoja Platson, középen egy hatalmas nagy karácsonyfával, körülötte pedig a kis bódékkal. Igazi középkori hangulatot kínál.

 

https://static2.visitestonia.com/images/2937696/tlnchristmas1600_.jpg

Hogyan közelíthető meg (repülővel, legolcsóbban)?

Kolozsvár → München (2 óra várakozás)

München → Tallinn

Ár (ha december elején utaznál)?

€227.

      10.   Ausztria, Bécs

Bécs a karácsonyi vásárok Mekkája, ahol mindenki megtalálja a kedvére valót. A bécsi karácsonyi vásár hagyománya egészen 1298-ig vezethető vissza. Ma már több mint 20 vásár közül válogathatunk. A legismertebb a bécsi Városháza előtti téren kialakított Wiener Christkindlmarkt, mely évente mintegy hárommillió látogatót vonz.

https://b2b.wien.info/media/images/eistraum-eislaufen-rathaus-3to2.jpeg/image_gallery

Hogyan közelíthető meg (repülővel, legolcsóbban)?

Kolozsvár → Párizs (17 óra várakozás)

Párizs → Bécs

Ár (ha december elején utaznál)?

€142.

10+1. Magyarország, Budapest

A budapesti vásárt a tíz legjobb karácsonyi vásár között tartják számon Európában. A látványos forgatagnak a Vörösmarty tér ad otthont (most már a Bazilika előtt is). A téren felépített vályogkemencében kenyérlángost sütnek, ezen kívül sokféle hagyományos magyar népi ételt készítenek (kürtőskalács, többféle rétes, pecsenye). Egy óriási karácsonyfa és adventi koszorú világít a tér közepén, különleges világítástechnikával, hogy a látogatók az egész Advent alatt megtapasztalhassák az ünnepi hangulatot.

 

http://www.newyearsevehungary.com/wp-content/uploads/2015/12/KARACSONYI-VASAR-KIVILAGITOTT.jpg

Hogyan közelíthető meg (repülővel, legolcsóbban)?

Kolozsvár → Budapest

Ár (ha december elején utaznál)?

€51.

10+1+1. Románia, Nagyszeben

mert az újságírók nem tudnak számolni

A nagyszebeni karácsonyi vásár Európa egyik legrangosabb vására, a Nagypiactéren. Ez az első év, amikor külföldről – Németországból és Ausztriából – is érkeztek termelők. A rendezvényt legelőször 2007-ben rendezték meg, amikor Nagyszeben Európa kulturális fővárosa volt.

 http://blog.hotelguru.ro/wp-content/uploads/2016/11/sibiu-1.jpg

Hogyan közelíthető meg (repülővel, legolcsóbban)?

Kolozsvár → Milano (24 óra várakozás)

Milano → Nagyszeben

NA DE MIÉRT????

Ár (ha december elején utaznál)?

€134.

Busszal 30 lej.

(Latte)