2017. december 11., hétfő

A rocksztár politikus, akit mindenki imád

Kanada miniszterelnökét, Justin Trudeau-ról beszélek. Az ok, amiért teszem, igen egyszerű: azt vallom, hogy a nyilvánosságban szükségünk van olyan emberekre, akik példát mutatnak és inspirálnak másokat arra, hogy az életüket pozitív irányba billentsék. A politikusoknak nem szabadna visszaélniük azzal a befolyással és helyzettel, amiben ők vannak. Itthon megfigyeltem azt - különösen az idősebb korosztálynál -, hogy amikor egy politikusi beszédet hallgatnak, akkor legtöbbször csak legyintenek azon, amiket mond, azzal nyugtázván az egészet, hogy úgysem igaz, amiről beszél vagy nem fogja beváltani az adott ígéretét. Ezek a feltevések sokszor jogosak, de amire próbálok rávilágítani az, hogy ez a negatív hozzáállás a fiatalokat is eléri, magamon is észrevettem, hogy általában úgy állok hozzá a politikusok megnyilatkozásaihoz, hogy annak fele csak üres mellébeszélés és szépen hangzó közhely. Ha szimpatizálni kell valakivel, akkor én mindig is a fiatalabb politikusokhoz éreztem magam közelebb, mert úgy gondolom, nekik kellene reprezentálni minket, a fiatalságot, éppen ezért mindig felkapom a fejem, ha egy rendezvényen felszólal egy fiatal politikus, hogy „Na, most, majd végre, hallani fogok valami érdekeset is.” De ez a hatás valamiért mindig elmarad. A beszédek körülbelül ilyen szinten mozognak: „Annyira örülök, hogy ennyien eljöttetek és képviselitek a fiatalságot, az erőt, ami bennetek van, hogy egy jobb országot tudjunk létrehozni, együtt.” Tehát, nem érzem, hogy valaki hallatná az én hangomat is, abból a sokat emlegetett közösségi erőből nem sokat érzékelni.

Forrás: mashable.com

Justin Trudeau volt ezidáig az egyetlen olyan politikus, akire ténylegesen kíváncsi voltam, és az egész megjelenése és személyisége felkeltette az érdeklődésemet. Talán azért is, mert olyan normák szerint éli az életét és vezeti Kanadát, ahogy azt én elképzelném vagy elvárnám egy politikustól. Benne ténylegesen megvan az a fiatalság és erő, amiről mások csak beszélni tudnak. Kanadában úgy is referálnak rá, mint a „rocksztár politikus” vagy „man of the people”. Ezek a kijelentések szerintem sokat elárulnak arról, hogy Trudeau milyen személyiség. A fiatalok szimpatizálnak vele, már csak azért is, mert aktív a közösségi médiában, közvetlen és rendszeresen látni, hogy a szimpatizánsaival önfeledten fotózkodik, egyszóval: modern és lendületes. Nem az a mérvadó, hogy sokat Facebook-ozik vagy Twitter-ezik, hanem az, hogy pontosan ismeri azokat az eszközöket, amelyeken keresztül a fiatalokat el lehet érni, és az a fajta önfeledt nyitottság, amivel viszonyul az emberekhez pozitív hatást kelt, tagadhatatlanul is, a körülötte lévő atmoszféra az, ami az embereket arra sarkallja, hogy ugyanígy viselkedjenek másokkal, ahogy ő is teszi velük. Szerintem, a fiatalokban van a potenciál, ők tudnak új irányt és lendületet adni valaminek, az ötleteikkel, meg a világnézetükkel. A világ fejlődéséhez alkalmazkodni kell, és ezt csak az teheti meg, aki vagy maga is fiatal vagy megtalálja azt az utat, ami hozzájuk vezet. Lendületes és inspiráló emberekre van szükségünk, mert, ha látjuk, hogy jól működik a vezetés és pozitív energiákat kapunk azoktól az emberektől, akiket nap, mint nap látunk, az előbb vagy utóbb, de mindenképpen eredményez valami hatást, és ez, ahogy észrevettem, jó szokott lenni. Mindemellett, a Trudeau-val készült interjúknak is van egy könnyed, fiatalos hangvétele, kávézókban beszélget az újságírókkal, őszintén és nyitottan, semmi különleges felhajtás nincs körülötte. Ezek a kimondatlan üzenetek nagyon fontosak. Az úgy viszonyulj másokhoz, ahogy szeretnéd, hogy hozzád is viszonyuljanak elv Trudeau-nál nagyon jól érvényesül. A választási kampány során is igyekezett pozitív üzeneteket átadni, míg mások azt ecsetelték, hogy az ellenfelek mit és miért nem tudnának megtenni, addig Trudeau inkább azt fejtette ki, hogy ők milyen változásokat tudnának hozni. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy különös figyelmet fordít arra, hogy értelmet vigyen abba a dolgoba, amit éppen csinál, mert nem szeretné csak „játszani a játékot”, hanem konkrét céljai vannak, amiket megszeretne valósítani. Például, Donald Trump első intézkedései között volt a muszlimok belépési engedélyeinek megszigorítása, Kanada miniszterelnöke pedig kijelentette, hogy minden háborús menekültet szívesen fogadnak, hiszen a különbözőség szerinte erősség, nem pedig hátrány. 

Forrás: netnewsledger.com

Annak ellenére, hogy ő Kanada második legfiatalabb miniszterelnöke, a gondolkodásmódja szerintem figyelemreméltó. Az egész világról alkotott képe és a filozófiája is. A vele kapcsolatban a média által legtöbbször felhozott tulajdonság az, hogy büszkén feministának vallja magát. Ezen belül pedig olyan dolgokról beszél, és igyekszik rá felhívni a figyelmet, mint a tisztesség, tisztelet, egyenlőség és, az, hogy a lehető legtöbbet és legjobbat hozzuk ki a világunkból. Ez szerintem abban mutatkozik meg a legjobban, hogy a gyerekeit neveli a feleségével: a családi fényképekről szinte érződik a harmónia és az összhang, ami a családon belül van. Egy interjújában arról mesélt, hogy a kislánya lapozgatott egy magazint, és aztán elkezdte számokkal osztályozni a benne található embereket. Trudeau-nak erre az volt a reakciója, hogy elmagyarázta a kislánynak, hogy nem ítélhet meg embereket, csak a külsejük alapján. Továbbá azt is elmondta, hogy a feleségével igyekeznek azon, hogy a gyerekeinek meséljenek a mentális betegségekről, belső erőről, külső szépségről, valamint a melegek kérdéséről is, azért, mert szerintük fontos erről beszélni, hogy majd később tágabb látókörrel rendelkezzenek a világról. Ezek mind-mind egy olyan karizmatikus ember ismérvei, aki tisztában van azzal, hogy a gyűlölködés és a negatív gondolatok nem vezetnek sehová, éppen ezért éljünk együtt úgy, hogy tiszteljük a másikat és megpróbáljuk megérteni az ő helyzetét is.


Szerintem, ha több olyan politikus lenne, mint Justin Trudeau, akkor nagy mértékben megváltozna a politika az egész világon. Azért, mert neki szemmel láthatóan pozitív törekvései vannak és neki elhiszem, hogy azon dolgozik, hogy jobbá tegye Kanadát és ezáltal kicsit a világot is. Tisztelettel és odaadással végzi a munkáját, nem az látszik rajta, hogy beszédtechnikusok és stylistok dolgoztak azon hónapokat, hogy hazug képmutatással megnyerje az embereket, hanem az, hogy az ő személyisége valóban ilyen. A mondanivalója összeegyeztethető a tetteivel és ez lényeges különbség. Gyűlölködés helyett arra bíztat, hogy fogadjuk el egymást és ne legyen széthúzás. Kanadára mindig is jellemző volt a nyitottság és a szolidaritás, pontosan úgy, ahogyan Trudeau-ra is.
Frappe

1 megjegyzés:

  1. Kedves Frappé,
    nagyon megleptél a témaválasztással, mert tudom, hogy eléggé távol áll tőled a politika világa. Mégis azt mondom, hogy végre egy olyan írás, amelyben nem szidalmazás, kritizálás hangzik el a politikusok munkáját illetően, hanem követendő példaként mutatod be a fiatal miniszterelnököt. A leírtak alapján tényleg vagány személy lehet, talán ezért sikerült ekkora hatást gyakorolnia rád. Frapp(ésan)ánsan összefoglaltad mindazt, amit tudni érdemes róla,és jó példákkal alátámasztottad azokat a jellemvonásait, amelyek karizmatikus politikussá teszik őt. Én személy szerint még szívesen olvastam volna arról, hogy megválasztása óta milyen eredményeket ért el (ha valóban ennyire jól végzi a munkáját), vagy milyen konkrét döntésekkel próbálja megváltoztatni a világot azon kívül, hogy az elfogadást hirdeti. Talán egy másik cikkben erről is írhatnál, mert a mostani terjedelme meg sem engedné a bővebb fejtegetést.
    Gratula, szép munka! :D
    U.i.: kicsit sokallottam a túl sok hogyozást, a legelső mondatban pedig gondolom azt akartad írni, hogy Kanada miniszterelnökéről beszélsz, nem pedig miniszterelnökét.

    Üdv,
    Hóbortoska

    VálaszTörlés