Kanada
miniszterelnökét, Justin Trudeau-ról beszélek. Az ok, amiért teszem, igen
egyszerű: azt vallom, hogy a nyilvánosságban szükségünk van olyan emberekre,
akik példát mutatnak és inspirálnak másokat arra, hogy az életüket pozitív
irányba billentsék. A politikusoknak nem szabadna visszaélniük azzal a
befolyással és helyzettel, amiben ők vannak. Itthon megfigyeltem azt - különösen
az idősebb korosztálynál -, hogy amikor egy politikusi beszédet hallgatnak,
akkor legtöbbször csak legyintenek azon, amiket mond, azzal nyugtázván az
egészet, hogy úgysem igaz, amiről beszél vagy nem fogja beváltani az adott
ígéretét. Ezek a feltevések sokszor jogosak, de amire próbálok rávilágítani az,
hogy ez a negatív hozzáállás a fiatalokat is eléri, magamon is észrevettem,
hogy általában úgy állok hozzá a politikusok megnyilatkozásaihoz, hogy annak
fele csak üres mellébeszélés és szépen hangzó közhely. Ha szimpatizálni kell
valakivel, akkor én mindig is a fiatalabb politikusokhoz éreztem magam
közelebb, mert úgy gondolom, nekik kellene reprezentálni minket, a fiatalságot,
éppen ezért mindig felkapom a fejem, ha egy rendezvényen felszólal egy fiatal
politikus, hogy „Na, most, majd végre, hallani fogok valami érdekeset is.” De
ez a hatás valamiért mindig elmarad. A beszédek körülbelül ilyen szinten
mozognak: „Annyira örülök, hogy ennyien eljöttetek és képviselitek a
fiatalságot, az erőt, ami bennetek van, hogy egy jobb országot tudjunk
létrehozni, együtt.” Tehát, nem érzem, hogy valaki hallatná az én hangomat is,
abból a sokat emlegetett közösségi erőből nem sokat érzékelni.
![]() |
Forrás: mashable.com |
Justin Trudeau
volt ezidáig az egyetlen olyan politikus, akire ténylegesen kíváncsi voltam, és
az egész megjelenése és személyisége felkeltette az érdeklődésemet. Talán azért
is, mert olyan normák szerint éli az életét és vezeti Kanadát, ahogy azt én
elképzelném vagy elvárnám egy politikustól. Benne ténylegesen megvan az a fiatalság
és erő, amiről mások csak beszélni tudnak. Kanadában úgy is referálnak rá, mint
a „rocksztár politikus” vagy „man of the people”. Ezek a kijelentések szerintem
sokat elárulnak arról, hogy Trudeau milyen személyiség. A fiatalok
szimpatizálnak vele, már csak azért is, mert aktív a közösségi médiában,
közvetlen és rendszeresen látni, hogy a szimpatizánsaival önfeledten
fotózkodik, egyszóval: modern és lendületes. Nem az a mérvadó, hogy sokat
Facebook-ozik vagy Twitter-ezik, hanem az, hogy pontosan ismeri azokat az eszközöket,
amelyeken keresztül a fiatalokat el lehet érni, és az a fajta önfeledt
nyitottság, amivel viszonyul az emberekhez pozitív hatást kelt, tagadhatatlanul
is, a körülötte lévő atmoszféra az, ami az embereket arra sarkallja, hogy ugyanígy
viselkedjenek másokkal, ahogy ő is teszi velük. Szerintem, a fiatalokban van a
potenciál, ők tudnak új irányt és lendületet adni valaminek, az ötleteikkel,
meg a világnézetükkel. A világ fejlődéséhez alkalmazkodni kell, és ezt csak az
teheti meg, aki vagy maga is fiatal vagy megtalálja azt az utat, ami hozzájuk
vezet. Lendületes és inspiráló emberekre van szükségünk, mert, ha látjuk, hogy
jól működik a vezetés és pozitív energiákat kapunk azoktól az emberektől,
akiket nap, mint nap látunk, az előbb vagy utóbb, de mindenképpen eredményez
valami hatást, és ez, ahogy észrevettem, jó szokott lenni. Mindemellett, a
Trudeau-val készült interjúknak is van egy könnyed, fiatalos hangvétele,
kávézókban beszélget az újságírókkal, őszintén és nyitottan, semmi különleges
felhajtás nincs körülötte. Ezek a kimondatlan üzenetek nagyon fontosak. Az úgy
viszonyulj másokhoz, ahogy szeretnéd, hogy hozzád is viszonyuljanak elv
Trudeau-nál nagyon jól érvényesül. A választási kampány során is igyekezett
pozitív üzeneteket átadni, míg mások azt ecsetelték, hogy az ellenfelek mit és
miért nem tudnának megtenni, addig Trudeau inkább azt fejtette ki, hogy ők
milyen változásokat tudnának hozni. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy különös
figyelmet fordít arra, hogy értelmet vigyen abba a dolgoba, amit éppen csinál,
mert nem szeretné csak „játszani a játékot”, hanem konkrét céljai vannak,
amiket megszeretne valósítani. Például, Donald Trump első intézkedései között
volt a muszlimok belépési engedélyeinek megszigorítása, Kanada miniszterelnöke
pedig kijelentette, hogy minden háborús menekültet szívesen fogadnak, hiszen a
különbözőség szerinte erősség, nem pedig hátrány.
![]() |
Forrás: netnewsledger.com |
Szerintem,
ha több olyan politikus lenne, mint Justin Trudeau, akkor nagy mértékben
megváltozna a politika az egész világon. Azért, mert neki szemmel láthatóan
pozitív törekvései vannak és neki elhiszem, hogy azon dolgozik, hogy jobbá
tegye Kanadát és ezáltal kicsit a világot is. Tisztelettel és odaadással végzi
a munkáját, nem az látszik rajta, hogy beszédtechnikusok és stylistok dolgoztak
azon hónapokat, hogy hazug képmutatással megnyerje az embereket, hanem az, hogy
az ő személyisége valóban ilyen. A mondanivalója összeegyeztethető a tetteivel
és ez lényeges különbség. Gyűlölködés helyett arra bíztat, hogy fogadjuk el
egymást és ne legyen széthúzás. Kanadára mindig is jellemző volt a nyitottság
és a szolidaritás, pontosan úgy, ahogyan Trudeau-ra is.
Frappe
Kedves Frappé,
VálaszTörlésnagyon megleptél a témaválasztással, mert tudom, hogy eléggé távol áll tőled a politika világa. Mégis azt mondom, hogy végre egy olyan írás, amelyben nem szidalmazás, kritizálás hangzik el a politikusok munkáját illetően, hanem követendő példaként mutatod be a fiatal miniszterelnököt. A leírtak alapján tényleg vagány személy lehet, talán ezért sikerült ekkora hatást gyakorolnia rád. Frapp(ésan)ánsan összefoglaltad mindazt, amit tudni érdemes róla,és jó példákkal alátámasztottad azokat a jellemvonásait, amelyek karizmatikus politikussá teszik őt. Én személy szerint még szívesen olvastam volna arról, hogy megválasztása óta milyen eredményeket ért el (ha valóban ennyire jól végzi a munkáját), vagy milyen konkrét döntésekkel próbálja megváltoztatni a világot azon kívül, hogy az elfogadást hirdeti. Talán egy másik cikkben erről is írhatnál, mert a mostani terjedelme meg sem engedné a bővebb fejtegetést.
Gratula, szép munka! :D
U.i.: kicsit sokallottam a túl sok hogyozást, a legelső mondatban pedig gondolom azt akartad írni, hogy Kanada miniszterelnökéről beszélsz, nem pedig miniszterelnökét.
Üdv,
Hóbortoska