Fekete-Győr András, mint lehetséges alternatíva?

      Fekete-Győr Andrásnak, a Momentum Mozgalom elnökének sem politikusi, sem pedig médiaközeli múltja nincs, így teljesen megalapozott és reális politikusi portrét alkotni róla csak a későbbiekben lehet. Én viszont megelőlegezek egyet az eddigi médiaszereplései alapján. Nagyrészt egy Index portrécikkre támaszkodok és építek, ugyanis csak itt találtam róla jelentősebb mennyiségű tényszerű információt. A többi forrásom az online magyar médiában róla és a Momentum Mozgalomról megjelent anyagok voltak. Információgyűjtés során előnyben részesítettem a következő hírportálokat, mert hitelesebbnek és megalapozottabbnak vélem, mint a többi jelenlévőt: Index, 444, MNO, HVG, 24.hu, Kettős Mérce (blog), Magyar Narancs.

Kevésbé ismerhetjük őt, csekély, de mégis jelentős a tevékenysége, amelyet ilyen rövid idő alatt véghezvitt.  Egyes hírportálok, amelyek még esetleg a személyével is foglalkoznak, vagy nem állítanak róla semmit, vagy megalapozatlan hasonlítgatásokat, benyomásokat hangoztatnak és érzelmi, illetőleg ideológiai alapú megjegyzéseket tesznek.

Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom alapítója és vezetője figyelemre méltó teljesítményével bukkant fel a magyarországi médiában. Sikerült meghátrálásra kényszerítenie az Orbán-kormányt (olimpiaellenes népszavazás), kampányaik is nagy sajtóvisszhangot kaptak az ellenzéki sajtóban, ugyanakkor több tízezer embert mozgósított a május elsejei Európa-párti tüntetésük.

Lelkes, optimista és tehetséges fiatalnak tűnik, aki azért jött haza külföldről, hogy pártot alapítson, amellyel alternatívát nyújt a kormánnyal és az ellenzékkel szemben, ugyanis nívótlannak és vállalhatatlannak tartja azt. Tevékenységeit és a magyarországi politikai viszályokat követve szimpatikusnak tűntek az akciói, de kissé szkeptikus voltam vele kapcsolatban. Kezdetben még magyarázatok nélkül, de mostanra már kialakult egy kezdetleges véleményem. Igazából nem is a személye érdekelt, hanem az, hogy egy 28 éves tapasztalatlan, de amúgy tehetséges fiatal, a hasonló korú y generációs pártjával képes megállítani a kormány már-már minősíthetetlen tevékenységét és politikáját? Vagy legalább ellensúlyt képezhet? Az már csak utópisztikus kérdés, hogy képes leváltani is? Mire elég a Momentum tevékenysége?

A Momentum Mozgalom vízióin és tevékenységein keresztül próbáltam FGYA politikai profilját felépíteni, viszont néha összemosva egy entitásként említem a kettőt. Ez azért van, mert még annyira nem tudjuk körvonalazni őt, leginkább a pártot képviselve jelenik meg a médiában. Semleges viszonyulásomból eredendően igyekszem az írásom vezetővonalát is ugyanígy kezelni, de mégis elkerülhetetlen, hogy az értelmezéseim, következtetéseim, illetve a gondolataim által szubjektívvé váljon.

Fekete-Győr András 1989-ben született Sólymáron, ugyanitt járt két tannyelvű (német-angol) általános iskolába. A családjáról csak annyit lehet tudni (eddig), hogy jómódban éltek és édesapja 1993 óta dolgozott az Országos Betétbiztosítási Alapnál (OBA) ügyvezetőigazgató-helyettesként, 2010 júniusától már ő az alap megbízott, majd kinevezett ügyvezető igazgató.

FGYA szeretett sportolni, általánosban több csapatban focizott, úszni és röplabdázni is járt. Nem állt le a nyelvtanulással később sem, már középiskolás korában több hónapos külföldi nyelvtanfolyamokon vett részt. Az angol és a német mellett franciául is beszél alapszinten.  Gimnáziumi évei alatt basszusgitározott egy iskolai zenekarban.

A nyelvek mellett szerette a történelmet, az irodalmat és a színjátszás is érdekelte, viszont mégis az ELTE jogi karán tanult tovább. Pályaválasztása a családi hagyományoknak – néhány ügyvéd és jogászprofesszor rokona van – és a színészi kvalitásainak tudható be. Az egyetemen aktív diák volt, részt vett perbeszédversenyeken, majd később ügyességének köszönhetően hongkongi és bécsi nemzetközi versenyeken érvelt jogi kérdésekben. A korábbi iskolai színjátszókörök mellett kiváló alkalom volt ez is arra, hogy a szónoki képességeit magasabb szintre emelje, és esetlegesen a jövőben kamatoztassa. Erasmus-ösztöndíjjal is tanult egy évet Heidelbergben, a Ruprecht-Karls Egyetem jogi karán.  Később felvették Magyarországon pár hónapra egy neves ügyvédi irodába (Nagy és Trócsányi) gyakorlatozni, viszont a továbbiakban már nem szeretett volna ügyvédként, illetve jogtanácsosként tevékenykedni, így a következő szakmai gyakorlata már a párizsi Nemzetközi Kereskedelmi Kamaránál (ICC) volt, amit követett a követelésrendező pozíció a General Electric budapesti multinacionális vállalat.

Jogi diplomáját még meg sem kapta 2014-ben – csak egy évvel később –, de már egy olyan új generációs politikai közösségen, esetlegesen párton gondolkodott, amely alternatívát nyújt a magyarországi kormánnyal és az ellenzékkel szemben. Teljesen semleges, pártokhoz nem tartozó embereket képzelt el a közösségében, akik újra tudják definiálni a politikus fogalmát és a közösség ügyeiért felelősséget vállalnak, ugyanakkor racionálisan gondolkodnak és a vitázó politikai kultúrát részesítik előnyben. A Momentum Mozgalom előzményének tekinti az értelmiségi baráti társaságukban lezajló többszöri beszélgetéseiket. Innen kezdődően már tudatosabban szervezték a saját politikai közösségüket, előadásokat és nyári táborokat szerveztek, majd 2015-ben döntötték el, hogy egyesületként fognak fellépni és tevékenykedni a továbbiakban. FGYA ebben az évben Brüsszelbe ment az Európai Parlament Jogi Ügyek Bizottságához tapasztalatot szerezni, majd Bundestag-ösztöndíjjal Berlinbe utazott, ahol Hans-Peter Friedrich EU-politikáért felelős CDU–CSU frakcióvezető-helyettesnél gyakorlatozott. Ez az időszak hasznos volt számára, itt látta, hogy a hosszú távú gondolkodásra és kompromisszumra törekvő politika milyen jól tud működni, szemben a napi érdekek által vezérelttel.

Országosan csak később vált ismertté – 2017 februárjában – amikor még egyesületként a 2024. évi nyári olimpiai játékok Budapesten történő megrendezését ellenző népszavazást kezdeményezték. Ekkor 266 151 érvényes aláírást nyűjtöttek, amellyel visszavonták az olimpia megrendezésére szóló pályázatot. A NOlimpia-kampány sikere a Momentum Mozgalom akcióinak a szervezettségében rejlett, ugyanakkor a sok támogató aktivistájuk is jelentősen hozzájárult ehhez. Ezt követően március 4-én párttá is alakultak és tovább mozgósítják a társadalmat, többek között az „Állítsuk meg Orbánt és Moszkvát!”-, az „Indítsuk be Magyarországot!”-kampányukkal és a május elsejei „Európához tartozunk!” jelmondatú tüntetéssel. A következő népszavazási kezdeményezéseiket is szervezik: a CEU ügyében az eredeti állapotot szeretnék visszaállítani, míg a kormány és az ellenzék iránti felháborodottságukból eredendően el akarják érni, hogy ne lehessen kettőnél többször senkit miniszterelnökké választani.

FGYA a nem ideológiák által uralt német politikára irányadóként tekint és nem személyekben, hanem rendszerekben gondolkodik. A beszédeiből, interjúiból is hiányolom a konkrétumokat, a részletezéseket. Ugyanez jellemző pl. a Hír TV-s stúdióbeszélgetéseire is, mindenhol szinte ugyanazokat mondja, ugyanolyan felszínességgel és részletnélküliséggel. Ha érvek és levezetések nélkül – főleg általánosításokkal –  jelentenek ki valamit a politikusok, akkor az számomra kicsit semmitmondóvá válik, ugyanis ez nem ad garanciát, nem támasztja  alá, nem biztosítja a hitelességet, bármennyire is egyetértek  velük. 

Orbán Viktor nívótlan és szabadságellenes kormányzása undort és sok ellenszenvet szült a lakósság körében. FGYA, a Momentum Mozgalom élén optimistán és lelkesen – mint minden kezdő politikus – áll ki a jó ügyek mellett, be akarja fejezni a rendszerváltást is. Sokan nevezik idealistának, naívnak, még a meleglobbi emberének is titulálták, viszont szerintem ezzel nincs gond, még ha ilyen is. (Bár a fejlett országok utolérésének momentumos célja tényleg naivitásra vall. ) Legyen lelkes, legyen naív (majd több tapasztalat után nem lesz az), küzdjön elkötelezetten az Orbán-rezsim ellen, de hagyjon fel a népszerűségi rátájának/rátájuknak a növekedését elősegítő akciókkal. Természetesen kell ez is, de amíg nincs megfelelő tartalommal megtöltve, addig megkérdőjeleződik az az alternatíva is, amit tényleg nyújtani szeretnének.

Az „előre gondolkodó”, „hosszú távra tervező” és „tartós megoldásokat kereső” frissen alakult párthoz jól illeszkedik az országjáró-, probléma, megoldásfeltérképező- és válaszkereső-körútjuk. Még jobban passzol ehhez a sehová sem tartozásuk, a hatásos retorika és taktikázások mögötti semmit nem mondásuk.

Kasztner Rezső-ügy

1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. Erről a korszakról több ezer tanulmány, könyv, dokumentumkötet és visszaemlékezés született. 

Észak-Erdélyben a zsidó közösség szenvedte el a háború alatt a legnagyobb károkat, és mégis oly kevés említést kapnak a szakirodalmakban és emlékiratokban. Többségük munkaszolgálat vagy a deportálások során halt meg, vagyonukat közigazgatási-katonai szervek, a lakosság és a területen átvonuló harcoló csapatok hurcolták el. A holokauszt előtti becslések 200 000 erdélyben élő zsidóról számolnak be, míg a holokauszt erdélyi áldozatainak számát kb. 120 000-re teszik.

A háború után sikerült a zsidóknak újjászervezni közösségüket Kolozsváron. Megalakították a Demokratikus Zsidó Népközösséget 1944. október 20-án, céljuk a jogi és szociális problémák orvoslása volt. 1944. december 2.-án a Városi Tisztogató Bizottság – amelyet minden intézmény és szervezet létrehozott a fasiszta, profasiszta és antidemokratikus magatartás kivizsgálására, és kisebb szintű büntetések megszabására – megkezdte működését.

A zsidóüldözés végrehajtóinak felelősségre vonása nem csak a gettóperekben zajlott, hanem népbírósági és tömegperek is voltak. Tibori Szabó Zoltán tanulmánya szerint a zsidók nem voltak megelégedve a népbíróság ítéleteivel.

A Kasztner-csoportról – akik arra bíztatták a népet, hogy a hatóságokkal együttműködjenek, közben ők elmenekültek – komoly viták folytak már 1945-ben, és még ma is vitatott téma. Írásomban Kasztner Rezsőt, a Budapesti Segélyező és Mentőbizottság tagját mutatom be, ugyanakkor a „mentő-akciójának” körülményeit tárgyalom. Előljáróban annyit kell tudni róla, hogy 1684 erdélyi zsidót (ebből 388 kolozsvárit) mentett meg a deportálásoktól és a kivégzéstől. Akciója úgy sikerült, hogy tárgyalnia és alkudoznia kellett az SS helyi vezetőivel, majd megvásárolta a zsidókat és egy vonatot is, amellyel később elszállítatta őket Svájcba. 

A vélemények megoszlanak Kesztner akcióját illetően, egyesek hősként tekintenek rá, míg mások szerint csak egy gonosztevő, kollaboráns volt, aki feláldozta a zsidó tömegeket, hogy keveseket védelmezhessen.

A magyar holokauszt történetével kapcsolatban máig vitatott Kasztner Rezső 1945-1946-ban keletkezett jelentése forrásként való használatra. Molnár Judit egy tanulmányában beszámol Kasztner fő tárgyalópartnereiről „német vonalon”: Adolf Eichmann, Dieter Wisliceny, Kurt Becher. Ugyanakkor Ungár Lili, Kasztner titkárnője lejegyezte főnöke beszámolóit, viszont mindössze néhány napról maradt feljegyzés.

Egyes zsidókat mentesítettek az általános zsidóellenes intézkedések hatálya alól az 1930-as évek végén. Így ezek privilegizáltakká váltak, nem kellett viseljék a sárga csillagot és felmentették őket az üldözések és zaklatások alól. Sokan ezek közül kihasználták a helyzetüket és igyekeztek segíteni sorstársaikon. Ilyen volt pl. Komoly Ottó és Kasztner Rezső is. Kasztner de facto mentességet élvezett, ugyanis tárgyalt az SS- el. Ugyanakkor az SS mentességi igazolványt is adott ki, ami nagyobb mozgásszabadsággal járt. Ilyent zsidó vezetők, legfőképpen a Zsidó Tanácshoz tartozók kaptak. A szakirodalom arról is ír, hogy ez egy taktikai húzás volt a nácik részéről, annak érdekében, hogy hatékonyabban zajlódjon a zsidóellenes program.

A Mentőbizotttság 1943 januárjában jött létre azért, hogy a német megszállás alatt lévő országok üldözött zsidóinak segítsen. Több hasonló szervezettel, vezetővel közreműködött. A magyarországi német megszállást már 5 nappal azelőtt tudták, tehát elég széles kapcsolatrendszerük lehetett. Viszont nem volt teljesen felhőtlen a viszonyuk minden cionista párttal és egyéb szervezetekkel. A budapesti Mentőbizottság hatékony működésének rovására mentek a politikai különbözőségekből származó konfliktusok, illetve a személyes ellentétek.

1944 elején Komoly Ottó volt az elnöke, míg Kasztner Rezső ügyvezetőként tevékenykedett. Az első tevékenységük a zsidómentést illetően a munkamegosztás kialakítása volt. Kasztner és Brand Hansi feladata a kapcsolatfelvétel volt a megszállókkal, amelyhez később Biss Andor is csatlakozott.

Kasztner 1906-ban született Kolozsváron, ügyvédnek és újságírónak tanult, 15 évig (1925-40) az Új Kelet6 újságnál dolgozott. 1940 után Budapestre költözött, majd felpezsdítette ott a cionista mozgalmat.
Lelkes cionista, idealista és opportunista politikus volt, míg korlátlan politikai becsvágyával és kissé bohém életstílusával számos odaadó barátot szerzett, de sok ellenséget is. Diktátori hajlamával és féltékeny természetével Kasztner oktalan módon kisajátította magának az SS-el való tárgyalás jogát. A magyar zsidóság vezetőségével csak akkor lépett kapcsolatba, amikor szüksége volt anyagi támogatásukra. Barátja, Brand szerint „a valóságtól elrugaszkodott, sznob intellektuel prototípusát” látták benne. Nem volt erős jelleme, viszont éles analitikus gondolkodónak tartották.

1941-től menekültügyekkel foglalkoztak, majd az első kapcsolatfelvételre az SS-el két nappal a megszállás után került sor. Kasztner és munkatársai Schmidt és Winninger útján felvették a kapcsolatot Wislicenyvel. Gazdasági alapon tárgyaltak a Sonderkommando vezetőivel a zsidóellenes rendelkezések enyhítéséről. Ez különösen jól jött a Sonderkommandonak, ugyanis ebben is látták az alkalmat a programjuk zavatalan megvalósítására és a zsidók anyagi erőforrásaik kiaknázására. Ugyanakkor többre értékelték a németek a cionisták nemzetközi kapcsolatait és devizaforrásait, mint a Tanács lehetőségeit. A tárgyalásuk sikeres volt április 5-én is, védettségi bizonyítványt kaptak az SS-től. Majd a harmadik tárgyaláson (április 21.) átadta Kasztner Krumeynak és Hunschénak a második 2,5 millió pengős részletet. Fejenként 100 000 pengőt kértek további 100 zsidó kivándorlásáért. Az Adolf Eichmannal és Kurt Bevherrel való tárgyalásait is sikerek követték, viszont ő sokkal több zsidót szeretett volna kimenekíteni. 
Kasztner az SS-szel folytatott tárgyalásai nyomán engedélyt kapott arra is, hogy 388 zsidót kiválasszon a gettóból, és június 10-én különvonaton Budapestre vigye őket. Ott egy táborban helyezték el őket. SS őrszemből álló őrség vigyázott arra, hogy ne történjenek visszaélések. Innen utazott el 1944. június 30-án az 1684 főből álló Kasztner-csoport, s érkezett végül, Bergen-Belsenen át, Svájcba. A Kasztner-vonaton hat szerelvény utasai menekültek meg, akiket a bergen-belseni kényszertartózkodás után két részletben szállítottak Svájcba.

Kasztner önmagának és a Budapesti Mentőbizottságnak tulajdonítja azt is, hogy 16-18 ezer zsidót nem Auschwitzba szállítottak, hanem Strasshofban dolgoztatták.

A Kasztner-ügyet 1945. február 26-án tárgyalták először Kolozsváron. A gyűlés témaköre a Svájcba menekítettek hazaszállítása, majd ezek közül 450 zsidó vagyonának áttérítése volt a meghurcoltak részére. Az elkobzás részlegesen meg is történt, sőt a Kasztner-csoport tagjait háborús bűnösöknek tekintették. Majd később, 1946-ban a DZSN Tisztogató Bizottság fő feladata a svájci csoport tagjainak, azaz a „zsidóság egyes áruló vezetőinek” tevékenységének átvizsgálása volt. A Bizottság néhány olyan brosúra kiadása után, amely a Svájcba menekült zsidó vezetők árulásával és a holokauszt borzalmaival foglalkozott, elvesztette lelkesedését, majd megszűnt.

A háború után Kasztner Palesztinában telepedett le. Az 1950-es években Izraelben egy személye és 1944-es tevékenysége körül kialakult vita becsületsértési perhez vezetett, melyben a bíró a kérdések nagy részében Kasztner ellenfelének adott igazat. 1954. január 1-én Kasztner Rezső rágalmazási pert indított Malkiel Grünwald ellen, aki a németekkel való együttműködéssel vádolta meg őt. Majd június 22-én a jeruzsálemi kerületi bíróság Kasztner Rezső számára elmarasztaló ítéletet hozott. „Kasztner eladta a lelkét az ördögnek” mondta a bíróság tanácselnöke, Benjamin Halevi. A perbe belpolitikai és kormányügyek is szövődtek. Végül 1957 március 4-én agyonlőtték Tel-Avivban. Egy évvel később az izraeli legfelsőbb bíróság 3:1:1 arányban felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét, és mentesítette Kasztner Rezsőt az együttműködés vádja alól.

Elveszett szavak

Keresd az odaillő szót!