Boldog születésnapot, azaz halálnapot!

Vagyunk úgy egy jó páran, hogy nagyon sok napunkat inkább újraélnénk. Újraélnénk, hogy valamit másképp csináljunk, hogy valamit kijavítsunk, vagy helyrehozzunk. Filmünk főhősének ez sikerül is. Csak épp az a baj a dologgal, hogy ő minden újra és újra átélt nap után meghal. De ne csapjunk rögtön a közepébe!

Christopher Landon rendezésében Boldog halálnapot! címmel jelent meg egy új „horror” – ami talán nem is az – november 16-án. Látván az előzetest, gondoltam jó filmnek ígérkezik. Engem talán az fogott meg, hogy egyetemistákról, fiatalokról szól. Valószínű, hogy másokat is megfogott valami, mert az első nyítóhétvége után több mint 26 millió dolláros bevételnek örvendhettek.  Mindig is szerettem az olyan filmeket, amelyek a fiatalok mindennapjait, gondjait, nehézségeit, egy kiragadott élethelyzetet – azaz az életüket – mutatja be. Na ez a film pont ezt mutatja be. Főszereplőnk Tree (Jessica Rothe) egy fiatal orvostanhallgató, aki szemétkedik mindenkivel, beképzelt, nagyszájú és leginkább flegma személyiség, mindenkit a lábtörlőjének használ. Viszont az egyik napja nagyon is megváltozik, azaz mondjuk úgy inkább, hogy sokszor megismétlődik.

Kép: thefoothillsfocus.com

Filmünk egy harangszóval kezdődik, ami az egész másfél órás filmen végigvonuló motívum, ugyanis ez Tree ébresztője mindegyik újraélt napon. Egy átbulizott éjszaka után ismeretlen helyen ébred a lány, aki semmit se sejtve kezdi a napját. Rögtön kiderül, hogy szülinapja van, amit utál, ezért próbál úgy tenni, mintha egy ugyanolyan nap lenne, mint a többi. Lenézően, flegmán bánik mindenkivel, majd bemegy a kórházba, hogy tanárával etyeghessen egyet. Este ismét buliba menet, egy maszkot viselő idegen megtámadja, üldözi, majd végül megöli. És ekkor jön a döbbenet, ugyanott ébred, mint előző nap.

 Először a másnaposság számlájára írja mindezt a deja vu érzést, de este megint megölik, aztán hopp, ismét a koleszszobában ébred. Rájön, hogy újra és újra átéli ezt a napot, míg ki nem találja, hogy ki is az a titokzatos alak, aki meg akarja fosztani őt az életétől. Kétségbeesetten áll neki a keresésnek, hogy ki is lehet a gyilkosa. A lista pedig nagyon hosszú, sokan vannak, akik utálják őt. 

Viccessé és szerethetővé teszi a filmet, amikor Tree gátlásait mégjobban levetkőzve olyanokat is megtesz, amikre úgy máskülönben még ő sem lett volna képes, mert holnap úgysem emlékszik majd rá senki. Kinek ne tetszene ez az érzés, vagy ki ne lenne benne egy ilyen játékban, amikor is egy napon keresztül olyanokat tehetsz, amit csak akarsz és másnap senki sem emlékszik majd rá, nem kell szembenézned a társadalmi előítéletekkel? Igen, csak ugye mindennek ára van, itt pedig az, hogy meg kell halni érte.

Kép: widescreen.hu

Egy másik fontos dolog, a film nem egy horror, hiába a főállásban horrorokat gyártó Blumhouse produkciós cég a megtervezője és megalkotója. Nem lehet annak nevezni, nincsenek benne véres, belső szerveket mutogató, gusztustalan, kínzós, sőt még ijesztő jelenetek sem. Ami  van, az pedig mind a vágómunkának és hangaláfestésnek köszönhető. Meg persze van egy főgonosz, aki valahogy, de mindig megöli Jessica Rothe figuráját. Szóval nevezzük inkább egy vígjátéknak, egy bizarr vigjátéknak, mert azért tartogat egy-két humoros jelenetet is. Mindezek ellenére mulatságos nézni, vannak néha unalmasabb részek is, de mindazokat leszámítva egyszer megnézős filmnek nagyon is megfelelő. A film részesévé teszi a nézőket is. Lehet agyalni a főszereplővel, figyelni a részletekre, együtt tesztelni, ellenőrizni Tree-vel az ismerőseit, a potenciális jelöltjeit, míg végül rájön arra, hogy ki is az a személy, aki megölte.

Mi más történthetne még egy fiataloknak készült filmben?! Hát persze a szerelmi szál kialakulása. A koleszszobába minden újraélt napon Carter (Israel Broussard) arca jelenik meg előtte. A fiú az egyedüli, aki hisz a lánynak és segít gyilkosa megkeresésében és méginkább a lány személyiségének kialakulásában.

Kép: widescreen.hu

 Igazából a film nem foglalkozik egetrengető problémákkal, nem világít rá nagy felfedezésekre, de mégis van annyira bájos, hogy nagyon sokan megkedveljék. Ezt mutatja az is, hogy mekkora sikereket ért el az első hétvége után és most pedig már több mint 90 millió dolláros bevételnél jár a szórakoztató mozifilm, ami mindössze aprópénzből, 5 millióból készült.

Azért mégis van valami, ami üzenetként szolgálhat a nézőknek: Tree személyiségefejlődése. Egy beképzelt, flegma lányból, aki szülinapján sem akar édesapjával találkozni, a végére egy teljesen kedves, szeretnivaló személyiség válik.

Szerintem egy igazán jó film lett, azzal ellentétben, hogy még egy híres szereplőgárdája sincs. Fiataloknak, fiatalok által itt-ott kicsit megakadva eljátszott történet, ami izgalmasnak és személy szerint élvezhetőnek, viccesnek és szerethetőnek mondható alkotás lett.

A vége fordulatokat tartogat, és hát az utolsó jelenet mindent visz. Csak ajánlani tudom.   

Cappuccino