Irodalommal nem csak könyvekben, tanintézményekben és szakmai fórumokon találkozunk, életünk jelentős részét átitatja különböző mennyiségben, minőségben és formában, legyen szó zenéről, filmről, akár egy színdarabról. Korunk átlagembere mégsem így találkozik a leggyakrabban az irodalommal.
Digitalizált világunk elsődleges tájékozódási felülete a Facebook, amelyen a médiafelületek fontosabb szerepet töltenek be, mint egymagukban. Újságok, folyóiratok, blogok: ma már ritkán tevődik fel a kérdés, hogy ezeket milyen formában és hol olvassuk. Természetesen online, a Facebookon, amellyel sokszor eltaszíthatjuk azt a szakmaiságot, amelyet megszokhattunk a hagyományos (irodalmi) lapokban.
A kibertérben homályosabbá válnak a szabályok, gyorsabb lesz az élet és rohanósabb a hírverseny, amelynek egyenes következménye – hogy szélsőségeket ne említsek – az igénytelen nyelvhasználat és a forrás nélküli információ. A hagyományos sajtó klasszikus és szigorú szabályrendszerei is fellazulnak, lassan megszűnnek a műfajok, és már-már hangsúlyosabb szerep jut az egyéni tartalomszolgáltatásnak a hivatásos újságírókkal szemben. Az „offline tájékozódási formák” megszűnése nem jelent elértéktelenedést, még mindig találni olyan médiafelületeket és blogokat, amelyek a szakmaiságra – ha közérthető módon is –, a hitelességre és a hasznosságra építenek, de ezek ellentéteivel és különböző fokozataival is gyakran szembemegyünk.
Az irodalom jelenléte különböző hírportálokon előnyös helyzetben van, ugyanis kvázi mindenhol megtalálható. Tehát a kérdés csak annyi, hogy milyen mértékben, minőségben, hogyan és kiknek közvetítik – ha egyáltalán közvetítik – az irodalmat a legolvasottabb médiaorgánumok? Írásomban az előbbi kérdésekre kerestem a választ, kitérve arra is, hogy a hírportálok milyen irodalomszemlélettel rendelkeznek és milyen könyveket, szerzőket részesítenek előnyben. A magyarországi és az erdélyi online írott sajtót vizsgáltam, ezek közül is csak a legfontosabb és legolvasottabb médiaszolgáltatókkal foglalkoztam, politikai és egyéb hovatartozástól függetlenül. Szubjektív szemle révén nem nyújthatok átfogó képet a magyarországi és hazai irodalom médiában betöltött szerepéről és megjelenéséről.
Az Index országos lap egyedisége és népszerűsége talán abban rejlik, hogy nem használ mintaként semmilyen más médiumot, a napi hírek mellett széles tematikában publikál és tartalmaik gyakran szórakoztatóak, és ez nem megy a minőségi újságírás kárára sem. Az Index nem minden társadalmi réteg számára teszi befogadhatóvá a tartalmaikat, nem tartozik a mainstream médiához sem. A film, színház, zene és különböző művelődéssel, kultúrával kapcsolatos hírek, beszámolók és interjúk mellett elég elenyésző az irodalom jelenléte ezen a médiafelületen, de az a kevés interjú és hosszabb összefoglaló mind tartalmilag, mind színvonal szempontjából felülmúlják a többi hírportált. Az irodalmi tematikájú cikkek elsődleges célja az ismeretterjesztés – és nem a könyvajánlás, ezért is érdekesek. Nem csak hazai, hanem külföldi szerzőkkel készített interjúkat is találunk.
A Könyves Blogot nehéz bárhova is besorolni, ugyanis az Index könyvrovatának tekinthető, viszont a Bookline működteti – így üzleti érdekeinek az eszköze is lehet –, ugyanakkor a Litera grafikai felületén is osztozik, ami ugye állami támogatottságú. Nem célom elhelyezni, független vagy sem, jelen esetben a lényeg, hogy irodalmat közvetítenek, általában könyvismertetők, bemutatók és hosszú interjúk keretén belül. A Könyves Blog első látásra háttértudás nélküli fröcsögő amatőr publicisták gondolatainak a gyűjtőhelyeként jellemezhető, viszont ezt nem tudom kellőképpen megindokolni. Stílusa inkább közönséges, nyersebb és szabadabb, mint az irodalmi lapoknak. A cikkek jellemzően rövidek, személyesek, naívak és szerkesztetlenek, ami blog jellegéből is adódhat, vagy a nagyobb olvasottság elérésének szándékából is következhet. Nem biztos, hogy ez gond, ugyanis van, aki megáll az irodalom ezen szintjein és csak így tudja befogadni. Minden műfajű könyvre találni példát, a regény nincs piedesztálon a vers, a dráma, a novella, a képregény, illetve az esszékötetekkel szemben, viszont szinte csak szépirodalmi és világirodalmi bestsellerekről írnak, amelyek gyakori becsomagolása szenzációhajhász címek és semmitmondó leadek közé kerül. Talán a blog előnyének tekinthető, hogy minden korosztályt megszolít és széles skálán mozgó könyveket ismertetnek – a kvázi ponyva mellett találni ismeretterjesztő irodalmat is –, viszont ezek bemutatása túl szubjektív, amelyből adódóan sarkításokkal és ferdítésekkel telített. Bár az irodalom nem tudomány, így egyenes következménye a szubjektivitás, és a bármilyen minőségű, formájú interpretálásban való megjelenése a médiában, vagy azok perifériáján létjogosúltságú.
A HVG magyarországi országos hírportál nem foglalkozik külön rovatban az irodalommal, viszont kultúra címszó alatt gyakran találkozni írókkal és publicistákkal készített interjúkkal, akiket leginkább közéleti témákról kérdeznek és portré, illetve életútinterjúk révén találkozhatunk az irodalommal. A lapban megjelent irodalmi cikkek általánosabb vonatkoztatási hálózatokat érintenek. A kultúra rovat kevésbé foglalkozik könyvekkel, inkább filmekről szóló recenziókban és ismertetőkben bővelkedik, a művelődés számos területeiről száramazó hírekkel összhangban. A HVG könyvkiadással is foglalkozik, ahol a tényfeltáró irodalom, menedzsment, üzlet, pszichológia és ismeretterjesztés mellett nem kapnak helyet az irodalmi művek.
A Magyar Nemzeten az előbbi médiafelületekhez képest (az Indextől eltekintve, mert neki más a jellege) sokkal szakmaibb és magasabb színvonalú írások olvashatóak az irodalom különböző szegmenseiből. Ugyanúgy, ahogyan az előbbi felületek, itt is hírek kapcsán merülnek fel az irodalmi témák, ezekből merítik összefoglaló írásaikat, interjúikat, szösszeneteiket, prózáikat és recenzióikat.
A tudományos-fantasztikus és realityirodalomból való szemlézgetések nagyszámú jelenléte kissé modernebb irányba tereli a Magyar Nemzet klasszikus szerkesztésmódú, szemléletű és stílusú hírportál irodalomról szóló fejezeteit. Hírportál jellegétől nem válik meg, ugyanis néhány irodalomcentrikus szerző esetében sem mindig a szakmát hangsúlyozza, hanem a közéleti vonatkozásokat emeli ki. Nem tudom mennyire van létjogosultsága az elhunytakra való visszaemlékezésnek vagy a búcsúnak a médiában, de érdekesség, hogy a Magyar Nemzet nem csak az aktuális elhunytról szóló híreket közli, hanem bizonyos évfordulókon újra előveszi az írót és visszaemlékezik munkásságára, tevékenységeire is. Ennek lehet az oka a tartalomhiány is, viszont gazdag beszámolóik hasznos ismeretterjesztő célt is szolgálnak. Nevesebb írók, szerkesztők, műfordítók cikkei is megjelennek az oldalon. Az irodalom mellett elenyésző jelenléttel ugyan, de nyelvészeti témájű cikkeket is találtam. A magyar alkotók mellett a külföldi szerzőket is előszeretettel előveszik interjúk formájában. Az irodalmi tartalomszolgáltatás viszont nem mindig naprakész, a cikkek hosszabb időközönkénti megjelenése is szünetelteti vagy éppen megszüntetheti a szűkebb olvasóközönség figyelmét. Ezáltal a hírversenyben a lap jelentősége is csökkenhet.
Napjaink Origoja elvesztette kiemelt helyét és relevanciáját a sajtótermékek minősége és pártatlansága tekintetében is, szenzációhajhász cikkek tárháza lett, oly módon, hogy talán a populáris kultúra kedvelői számára is visszataszító az írásaik igénytelensége, hiteltelensége és felelőtlensége. Kevés irodalommal kapcsolatos hír jelenik meg, könyvekről sem igazán írnak. Irodalomközvetítés szempontjából hasonló helyzetben van a 24.hu internetes hírportál is, annyi különbséggel, hogy ott legalább találunk könyvbemutatókat. Tudományos-fantasztikus és bestseller könyvekről írnak rövid, szubjektív és háttértudást nélkülöző cikkeket laikusoknak és a szórakoztató irodalom kedvelőinek.
A Magyar Narancs az aktuális politikai viszályokat az irodalomra is kivetíti, cikkeik nem elfogult, de erős politikai színezetet kapnak, legyen szó irodalomról, alkotókról, az állami íróakadémiákról, vagy akár egy közéleti szereplővel készített interjúról. Színes irodalmi kínálatukban a hazai és a külföldi többször díjazott szerzőket helyezik előtérbe. Tartalmaikra jobban jellemző az ismeretterjesztés és a történelmi megközelítésmód, mint a pusztán irodalmi jelleg. A versek és regények ilyen módú bemutatása szűkebb értelmiségi réteget szólítanak meg.
A 444 az Indexből nőtte ki magát, alapítója és szerkesztői is Indexes újságírók (voltak). Az oldal hangvételére jellemző az erős szubjektivitás, az irónia, önirónia és a szatíra, ugyanakkor néhány újságíró különböző tematikában való megnyilvánulása mellőzi a tárgyilagosságot a mondanivaló hatásának felerősítése érdekében. A Gonzó újságíráshoz hasonlóan a 444 sem ragaszkodik makacsul a tényekhez, nélkülük, illetve ezeket kisebb mértékben felhasználva igyekszik az igazat megírni. Az irodalom jelenléte ezen a médiafelületen is ilyen módon interpretálódik kisebb-nagyobb formátumú elemző, illetve összefoglaló írásokban. Alkotókról is írnak politikai színezetben, vagy éppen szórakoztató módon. Az íróknak nem az irodalmi tevékenységét emelik ki, hanem inkább a politikai nézeteiket helyezik előtérbe. Vannak érdekesebb irodalmi cikkek, amelyeket inkább történelmi szemszögből tálalnak. Témaválasztás és tartalom szempontjából különbözik a többi médiafelülettől , ugyanis saját témákkal és saját forrásokkal dolgoznak és nem csak a hírek kapcsán foglalkoznak irodalommal.
Erdélyben óriási szerencsénk van a színvonalas irodalmi folyóiratokkal, ugyanis a székelyföldi online média irodalom-művelése szinte semmis. A Székelyhont és a Maszolt vizsgáltam, de néhány irodalmár beszélgetésén, és egy-egy magyartanárral való interjún kívül szinte semmit sem találtam. Viszont az irodalmi élet híreiről kvázi rendszeresen beszámolnak a Székelyhonon rövid, tárgyilagos írásaikban, míg a Maszol inkább könyvbemutatókról és irodalmi eseményekről tájékoztat elég naprakészen. Jellegükről szinte semmit nem lehet írni, ugyanis annyira jelentéktelen írások jelennek meg, hogy ugyanazokat a híreket versenyképesebb erdélyi hírportálokon is megtaláljuk tartalmasabb és igényesebb formában.
A hiteles és minőségi tájékoztatást nyújtó médiafelületek ha nem is tartják elsődlegesnek az irodalom közvetítését, de hasonló mennyiségben publikálnak irodalmi témájú anyagokat (könyvbemutatók, interjúk, összefoglalók, hírek), mint egyéb művelődési területről származó cikkeket. Tehát nem nyomja el más művelődési forma az irodalmat és a humántudományokat, viszont az Index hiteles és minőségi tudománykommunikációja kissé háttérbe szorítja a behatárolt, egzakt(abb) és módszertanukban szubjektív értékelést kizáró tudományok mellett. A kultúra rovatukban minden művelődési formára találunk példát, de a portál irányvonalai mégis a társadalmat irányító és meghatározó fontosabb témaköröket célozzák meg. Más hírportálokon nincs válságban az irodalom jelenléte, de az olyan szakmai szintű háttérismeret, összefüggésrendszer és szerkesztésmód, amely az irodalmi lapoknál alapkövetelmény, itt csak elvétve mutatkozik meg. Általánosságban laikusoknak írnak, ismeretterjesztő, tájékoztató jellegben és történelmi összefüggésban. A kevésbé színvonalas országos hírlapoknál az erős szubjektivitás, felszínesség és szerkesztetlenség figyelhető meg. Mindenik oldal legkedveltebb műfaja az interjú, amelyekben általában az alkotók élete és munkájuk közéleti vonatkozásai hangsúlyozódnak ki. Az irodalmi művek bemutatásánál nem veszik figyelembe a szakma reflektációit, így a laikusok és a szakma közötti kommunikáció elég válságos helyzetbe juthat.
A színház is nagyon előtérbe került mindenik portálon, viszont még mindig a filmek állnak első helyen a kultúra, művelődés és a művészetek népszerűsítésében. Nem lehet rendszert felállítani, hogy melyik milyen jellegű irodalmi műveket helyez előtérbe, nagyon megoszlik, szinte random választják ki, hogy melyik milyen könyvet népszerűsítsen. A médiafelületek jól kiegészítik egymást, ugyanazt a könyvet, írót, témát más szemszögből mutatja be mindenik. Általában a színvonalas, többször díjazott írók könyveit helyezik előtérbe, akik leginkább hírek révén kerülnek a figyelem középpontjába.
Kissé elhamarkodottan azt is mondhatnám, hogy nem lehet egy átfogó képet kapni az irodalomról (legtágabb értelmében) a hírportálok folyamatos nyomon követése által, ugyanis csak keskeny szegmenseket mutatnak be az irodalmi életből. De feltevődik a kérdés, hogy miért is kellene egy elsődlegesen közügyekkel foglalkozó médiafelület a részleteket sem nélkülözve kommunikálja az irodalmat és miért kellene legyen a mindennapi olvasónak egy átfogó képe az irodalomról, ha erre ott vannak a nagyszerű irodalmi lapjaink? A média vétkessége az irodalom megfelelő közvetítésében akkor lenne számottevő, ha úgy mutatná be az irodalmat, mint az áltudományos portálok a tudományokat, de ennél sokkalta jobb a helyzet. És végtére is, annyira szerteágazó és annyira nem tudományközpontú az irodalom mibenléte, hogy elkerülhetetlen következménye, hogy a befogadók nem szakmai szintű interpretációja kapja a legnagyobb hangsúlyt a médiában (is). Ez persze nem feltételezi az igénytelen és szerkesztetlen tartalmakat, amelyek nagyszámú jelenléte aggodalomra adhat okot. Ha a közönséget nézzük, akkor közelebb áll hozzájuk ez a fajta irodalomkommunikálás, mint a professzionális irodalomkritika, amely általában a szakmán kívül senkit sem érdekel.
A média egy más, színesebb és valóságközpontúbb szemléletet mutat meg az irodalomról, míg az irodalmi folyóiratok a szakmai kommunikáció szerepét töltik be. Ez így is van rendjén, eltekintve attól a ténytől, hogy egyes szerkesztőségek megfeledkeznek arról, hogy a kulturális újságíráshoz is szükséges a megalapozott szakmai háttérismeret.
(Americano)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése