Ha már Zsuzsa a
múlt héten elindította a nosztalgiavonatot a Disney-klasszikusokkal, úgy
gondoltam, folytatom a sort. Most olyan dalokat válogattam össze, amelyeket
feltehetően hallgattunk tinédzser korunkban, vagy legalábbis, biztosan
megütötte a fülünk botját valamelyik zenetévén. A dalok többségben a pop
vonalon mozognak, és leginkább a 2000-es évek zenéiből válogattam. Remélem, akad
olyan, akinek lesz „aha!” élménye, hogy „jaa, ezt mennyit hallgattuk!” :D Figyelem:
hosszú lista!
Red Hot Chili Peppers – Californication
Az RHCP ezen dala
1999-re datálódik, és az egész hollywoodi álmokról, csillogásról, sztárságról
szól. “It’s understood that Hollywood sells Californication.” Az, hogy az egész
videóklip egy számítógépes játék, még most is nagyon menő! Nálam adja a GTA
feelinget!
Britney Spears – Toxic
Öö, mit is kell mondani,
ha Britney-dal van? Jaa, it’s Britney, bitch! Akárhogyis, ez a mondat már ráragadt
a pophercegnőre (nem röhög, nem én mondom, tényleg így nevezik!) 2003-at
datálunk ennél a dalnál, s arra lennék kíváncsi, hogy vajon a klip nélkül is
ennyire felkapott lett volna? :D Abban azért egyezzünk meg, hogy Brit dalai a
mai napig nem hiányoznak a házibulikról. És szerintem mind emlékszünk a sötét
Britney korszakra is, amikor az énekesnőnek elgurult a gyógyszere, s évekig
szét volt esve körülötte a világ. Aztán visszatért a 2008-ban a Circus
albummal, és a popszakma fellélegzett, hogy visszakapta a díváját. Confession
time: én is örültem ennek az időszaknak, rockerkedések ide vagy oda!
Hooligans – Királylány
Nincs
nosztalgiázás a Huligánok nélkül! Ha már nem rakhatok össze egy jó kis metál,
rock vagy pop-punk listát (mert kábé mindenki csak nézne, hogy ezmiez, s úgy
már nem lenne élvezetes), ezért maradjon meg nekem az öröm ebben a dalban.
Kevesen tudják amúgy, hogy ez a szám nem egy hisztis csajról szól, mint azt
ahogy a szövegből kikövetkeztetnénk, hanem valójában a Junkies (egy magyar punk
együttes) gitárosához íródott, aki egyébként férfi, és állítólag mindig
mindenhonnan elkésett és ugyanolyan hisztis, mint ahogy a dalban leírják. Ki
gondolta volna! Az egész életünk egy hazugság volt, tudom, együttérzek!
Avril Lavigne – Sk8er Boi
Jaj, azok az
2000-es évek! Nekem Avril mindig is nagy kedvencem volt, már csak azért is,
mert gyönyörűen megtalálta az átmenetet a kaliforniai deszkás punk, a rock és a
pop között. Nem tudom, ki emlékszik ennek az időszaknak a Lavigne-divatjára:
egyenesre vasalt haj, póló mellé nyakkendő, szegecses cuccok és gördeszka
stílusra. Ez igencsak egyedülálló volt, és az énekesnő védjegyévé vált,
olyannyira, hogy a rajongók a mai napig is ezt követelik vissza. Avril amúgy a 2013-mas
Here’s to Never Growing Up klipjében ismét visszatért a gyökereihez, és
felelevenítette a régi style-t. A Sk8er Boi indító sorai a „He was a boy. She
was a girl. Can I make it anymore obvious?” azóta pedig ikonikussá váltak.
Talán Fluor is innen vette a „Te lány, én meg fiú, na mizu, mizu, mizu?” szöveget. Ja, amúgy ettől a kliptől mindig kedvem támad csinálni valami őrültséget a haverokkal. Egy kis utcai anarchiára, valaki?
Nickelback – Rockstar
Ki az, aki ne
álmodozott volna legalább egyszer arról, hogy menő rocksztár lesz? A Nickelback
dalával 2005-ben ezt az élményt ténylegesen átélhettük. Egyébként tudtátok, hogy
a bandát az utóbbi években erős gyűlölet övezi? Állítólag azért, mert majdnem
minden daluk ugyanolyan, nincs benne semmi más, elkezdtek egy stílust és ezt
hozzák amióta csak megalakultak. A dologban van némi igazság, nem tagadom, de
attól még nálam vannak olyan napok, amikor élvezet Nickelback-dalokat pörgetni
a lejátszóban.
Nelly Furtado & Timbaland – Promiscuous
Na ez! Ha valami,
akkor ez a partyhimnusz! 2006-ot írunk már, és ha engem kérdeztek ez az év, meg
a 2007-es volt az, amikor a legtöbb jó dal született, s ez a két év igencsak
erős zenei tekintetben. A videó alatti kommentekből idéznék: „Emlékszem, amikor ez a szám kijött
középsuliban, elénekeltem a mellettem ülő lánynak, mire ő megkérdezte, hogy
tudom-e egyáltalán, hogy a Promiscuous mit jelent. Nem tudtam.” Ya, go, boooy!
Segítek: olyan emberekre használjuk, akiknek sok szexuális partnerük volt már.
Whoops.
Gwen Stefani & Akon – Sweet Escape
Yeeehaw! Még mindig
2006-ot írunk, és a No Doubt ex-frontasszonyának dala eléggé meghatározó volt,
nem? Én emlékszem, hogy anno mennyit ültünk a Kiss vagy a U TV előtt (ugye,
ugye?!), várva ezt a számot. De azért egy apró kikötésem mégis van: mi ez a
klip?!
Akon & Eminem – Smack That
Jaaaj! Unokatesóm
anno nagy rapper volt, ebből rám is ragadt egy kevés. Emlékszem, hogy amikor ez
sláger volt, neki a klip meg volt CD-n (!), és volt olyan, hogy beraktuk, majd
feltettük a fullcap-et a fejünkre, és mutogattunk a levegőbe, hogy aztán mi
akkora gengszterek vagyunk, hogy csak na! Ha valaki egyébként akar egy korhű
rajzot a rap-világról, nézze meg Eminem filmjét, az 8 Mile-t!
Rihanna & Jay-Z – Umbrella
Te jó ég! Ez a dal
10 (tíz!) éves. Szerintem Ririnek (Ne röhögjetek megint, a Bravo magazinok így
írták!) van egy dalos recepteskönyv a polcán, aminek az egyik fejezete arról
szól, hogy hogyan írjunk slágert arról, hogy gyere és állj be az esőernyőm alá.
(Alá, alá…) Szerintem Adele válaszként írta erre a Set Fire to the Rain-t, de
ez már csak az én teóriám.
Sean Kingston – Beautiful Girls
Olyan szép kis nosztalgiát
idéz elő ez a dal! Meg a klipje külön megér egy misét! Szerintem nem írok ide többet,
dőljetek hátra és élvezzétek! :D
P!nk – So What
Ha valaki örök
marad nálam mindenkor, az P!nk. Egyszerűen imádom, a személyiségét, a
tehetséget, a dalait, mindent! A So What 2008-ban jelent meg, és a férjével
való szakításról szól, ami szerintem a szövegből elég jól kivehető. Az
énekesnőnek a popszakma fele még csak egy pohár vizet sem vihetne. Ha valaki
ebben kételkedik, nézzétek meg vele a legutóbbi Carpool Karaoke-t!
A nosztalgiavonat
a végállomáshoz érkezett ezennel, de ha esetleg akarjátok, akkor folyt.köv. jövő héten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése